Fekete katonák az amerikai polgárháborúban

Az 1862-es év hadjáratainak eredménytelensége miatt az északi államokban (az unióban) egyre többen tették fel a kérdést: ugyan miért nem használjuk fel a lázadó déli államok (a konföderáció) négymillió rabszolgáját a győzelem érdekében? Ekkorra Abraham Lincoln köztársasági elnök is ráébredt, hogy fel kell szabadítania a rabszolgákat, ha meg akarja nyerni a háborút. Bár a katonák egy része azt hangoztatta, hogy „előbb győzzünk, aztán foglalkozzunk az átkozott niggerekkel”, a kormányzat meghozta az első intézkedéseket.

Előbb az állami szervezettel még nem rendelkező nyugati területeken (a territóriumokon) tiltották meg a rabszolgaságot, majd 1862. április 16-án a szövetségi főváros, Washington területén. Július 17-én elrendelték „a lázadók tulajdonának elkobzását”, ami a lázadást segítő gazdák rabszolgáinak felszabadítását jelentette, s megtiltották a hatóságoknak a szökevény rabszolgák visszaszolgáltatását. Lincoln még ebben a hónapban ismertette kormányával a rabszolgaság eltörlésének tervezetét, amelyet végül 1863. január 1-jén írt alá.

Az unió hadserege már 1861-től befogadta a szökevény rabszolgákat, az úgynevezett „csempészárut” (contraband), s bár egyelőre fegyvert nem adtak a kezükbe, munkát biztosítottak számukra az erődítéseknél, a szállításoknál és más szolgáltatásoknál. A haditengerészet 1861 végétől alkalmazott feketéket. Fegyveres katonai szolgálatra Rufus Saxton tábornok, a dél-karolinai szigetek kormányzója szervezte meg az első fekete ezredeket 1862-ben. Lincoln emancipációs nyilatkozata után már semmi akadálya nem volt újabb fekete önkéntesek befogadásának. 1863 közepére 30 ezredet alkottak a fekete önkéntesek. Először a havi 13 dolláros zsold helyett csak 10 dollárt akartak fizetni nekik, de nagy felzúdulás lett az ügyből, több fekete katona nem is vette át a kisebb összeget, s 1864 októberétől ők is megkapták a 13 dollárt. 

Összesen 120 gyalogsági, 24 tüzérségi és 7 lovassági ezred jött létre feketékből a háború végéig. Mintegy 178 000 fekete harcolt az unió hadseregeiben, 29 500 pedig a haditengerészetnél. 449 ütközetben vettek részt, s 17 Kongresszusi Érdemérmet – a legmagasabb katonai kitüntetést – osztottak szét köztük. Igen sokan, 37 300-an haltak meg közülük, mivel a déliek nem voltak hajlandóak hadifogolynak tekinteni őket, és ha megtehették, végeztek velük. A konföderáció politikusai csak a végső vereség előtti hónapokban, 1865-ben vetették fel a déli feketék fegyveres szolgálatának lehetőségét, de már nem volt idejük bevezetni. A fekete katonák ott voltak azon