Fehéregyháza

Fehéregyháza 1849. július 31-én, a Józef Bem és Lüders orosz tábornok csapatai között lefolyt ütközet után került fel a magyarok mentális térképére. Tudjuk róla, itt zajlott a „segesvári csata”, amelyben eltűnt a szabadságharc ikonikus alakja, a költő Petőfi. Ami a korban egysoros újsághír volt – „…koszorús népköltőnk, a tűzlelkű P. S. hír szerint elveszett” – talán éppen a világosi fegyverletétel időbeli közelsége miatt, az idők során tragédiává nőtt: az egyszerű honvéd-tömegsírból nemzeti gyászhely lett.

Az önkényuralom évtizedei után a terület birtokosa, gróf Haller Ferenc bekerítette az akkor ismert hármas tömegsírt és föléjük hársfákat ültetett. Majd 1874-ben egy fiatal, héjjasfalvi származású református pap gyűjtést indított egy emlékműre s meggyőzte a segesvári Magyar Kaszinót, álljon élére országos szervezésnek, legyen minden évben évfordulós megemlékezés. A kiterjedt országos mozgalom eredménye a szabadságharc 50. évfordulójára elkészülő emlékmű – a talapzatot a Segesváron is működő építész, Alpár Ignác, a tetején lévő turulmadarat Köllő Miklós szobrász készítette, a segesvári hegyoldalban, a vár csúcsán álló Petőfi-szoborral együtt.

Időközben a birtokon a grófi család egyik tagja, Haller Luise a honvédsírok körül emlékkertet hozott létre, emlékházat építtetett „múzeumőrrel”, és Petőfi halálával kapcsolatos dokumentumokat, tárgyakat gyűjtött, s állított ki: „...megvolt az az ágy, amelyikben Petőfi utolsó éjszakáján hált, valamint az a kávéscsésze, amelyből utolsó reggelijét fogyasztotta, s amelyet a székelykeresztúri Varga Rózsika nemzeti színű szalaggal kötött át”. (Máthé Attila: Fehéregyháza története. Kiadja a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Fehéregyháza, 1999, 115)

Fehéregyháza tehát már 1898-ban, a szabadságharc ötvenedik évfordulóján, Segesvárral együtt az országos megemlékezések egyik kiemelt színtere. Ebben az évben életbe lép az 1898:V. törvénycikk 1848/49 emlékezetének hivatalos ünneppé nyilvánításáról. „Képviseltette magát a főrendi ház és a képviselőház, a kormány. 15 különvonat szállította az érdeklődőket, a Székelyföldről mintegy ötezren jöttek, az ünneplők mintegy fele. 140 koszorú került az emlékmű talapzatára, és Segesváron az ünnepség 450 terítékes díszebéddel ért véget.” (Gagyi József: Petőfi-ünnep Petőfi-falván, Kisebbségkutatás – 2002/2) Ez a programsor lesz a mai napig élő hagyomány, a Petőfi-ünnep rituáléjának alapja, amiben keverednek a hivatalos és a népünnep elemei.

A Petőfi Irodalmi Múzeum elődintézménye, a Petőfi Ház sok szállal kötődik Petőfi Sándor eltűnésének