rubicon

„Fajhigiénia" a Mein kampfban… és a valóságban

21 perc olvasás

A második kötetben Hitler több oldalon foglalkozik a „fajhigiéniával”. Megjegyzései a „völkisch állam” fő feladatáról abban csúcsosodtak ki, hogy „az államnak gondoskodnia kell arról, hogy csak az nemzzen gyermeket, aki egészséges; szégyen, ha betegségével vagy fogyatékosságával mégis gyermeket hoz a világra, de a legnagyobb tisztelet, ha lemond erről. Fordítva azonban megvetendő, ha a nemzet egészséges gyermekeit visszatartja.” Mindez nem volt eredeti gondolat, hanem az 1920-as években az örökléstan-kutatók és humángenetikusok jelentős részének uralkodó véleménye Európában és az Egyesült Államokban. 1932-ben Poroszországban – az NSDAP-tól függetlenül­ – több biológus törvényjavaslatot terjesztett elő, amely kilátásba helyezte az örökletes betegségben szenvedők önkéntes sterilizálását.

A birodalmi kormány 1933. július 14-én fogadta el az örökletes betegségben szenvedők utánpótlásának megelőzéséről szóló törvényt. Az eredeti tervezet és az elfogadott törvény abban különbözött, hogy a sterilizációt nemcsak az érintett vagy törvényes képviselője kérvényezhette, hanem az illetékes orvos vagy a gyógyintézet vezetője is. A gyakorlatban 1945-ig speciális eugenikai bíróságok bírálták el a megközelítőleg 350 000 sterilizációs ügyet.

Eutanáziatanok Németországban 

Az első

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.