Ezer sebből vérző köztársaság

A wei­ma­ri köz­tár­sa­ság megala­ku­lá­sá­tól kezd­ve ezer seb­ből vér­zett. Azon­nal kül­ső és bel­ső ha­tal­mi tö­rek­vé­sek és ideo­ló­giák őr­lő­mal­mai­ba ke­rült. Rend­szer­vál­tás­ra kény­sze­rí­tő ame­ri­kai bé­ke­fel­té­te­lek, no­vem­be­ri for­ra­da­lom két fej­lő­dé­si al­ter­na­tí­vá­val (pol­gá­ri és szo­cia­lis­ta), sú­lyos fran­cia bűn­vád, hosszú tá­vú, gi­gan­ti­kus jó­vá­té­te­lek, majd a tár­sa­da­lom kü­lön­bö­ző ré­te­gei­ből ér­ke­ző ki­hí­vá­sok (kom­mu­nis­ta, mo­nar­chis­ta és nem­ze­ti­szo­cia­lis­ta puccs­kí­sér­le­tek és fel­ke­lé­sek) s er­köl­csi el­dur­vu­lás kí­sér­ték megala­ku­lá­sá­nak el­ső éveit. A nem­zet­kö­zi szo­rí­tás­ból előbb szov­jet, rö­vid éle­tű fran­cia együtt­mű­kö­dés­sel (Bri­and–St­re­se­mann), majd an­gol tá­mo­ga­tás­sal igye­ke­zett sza­ba­dul­ni. Né­met­or­szág el­ső köz­tár­sa­sá­gá­nak csu­pán az 1920-as évek má­so­dik fe­lé­ben ada­tott meg né­hány vi­szony­lag nyu­godt év. Ek­kor lett Ber­lin kö­zel 4 mil­liós met­ro­po­lis. Az ál­ta­lá­nos megúju­lás lég­kö­ré­ben rend­kí­vü­li tu­do­má­nyos, kul­tu­rá­lis és mű­vé­sze­ti tel­je­sít­mé­nyek szü­let­tek. A kor­szak 17 né­met No­bel-dí­jast adott a vi­lág­nak. Az 1929-ben Né­metor­szág­ra gyor­san át­ter­je­dő vi­lág­gaz­da­sá­gi vál­ság azon­ban egy év­ti­ze­den be­lül má­sod­szor is fel­szip­pan­tot­ta a ki­sem­be­rek meg­ta­ka­rí­tá­sait, és lét­bi­zony­ta­lan­ság­ba ta­szí­tot­ta őket. Ezt a sok­kot a wei­ma­ri köz­tár­sa­ság már nem él­te túl: a po­li­ti­kai-gaz­da­sá­gi vál­ság a nem­ze­ti­szo­cia­lis­ta rend­szer­be tor­kollt.