A weimari köztársaság megalakulásától kezdve ezer sebből vérzett. Azonnal külső és belső hatalmi törekvések és ideológiák őrlőmalmaiba került. Rendszerváltásra kényszerítő amerikai békefeltételek, novemberi forradalom két fejlődési alternatívával (polgári és szocialista), súlyos francia bűnvád, hosszú távú, gigantikus jóvátételek, majd a társadalom különböző rétegeiből érkező kihívások (kommunista, monarchista és nemzetiszocialista puccskísérletek és felkelések) s erkölcsi eldurvulás kísérték megalakulásának első éveit. A nemzetközi szorításból előbb szovjet, rövid életű francia együttműködéssel (Briand–Stresemann), majd angol támogatással igyekezett szabadulni. Németország első köztársaságának csupán az 1920-as évek második felében adatott meg néhány viszonylag nyugodt év. Ekkor lett Berlin közel 4 milliós metropolis. Az általános megújulás légkörében rendkívüli tudományos, kulturális és művészeti teljesítmények születtek. A korszak 17 német Nobel-díjast adott a világnak. Az 1929-ben Németországra gyorsan átterjedő világgazdasági válság azonban egy évtizeden belül másodszor is felszippantotta a kisemberek megtakarításait, és létbizonytalanságba taszította őket. Ezt a sokkot a weimari köztársaság már nem élte túl: a politikai-gazdasági válság a nemzetiszocialista rendszerbe torkollt.
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta