rubicon

Európa közös gyökerei

Gondolatok Bronislaw Geremek új könyve kapcsán
5 perc olvasás

A nyolcvanas évek második felében, akkortájt, amikor fújdogálni kezdtek a változások szelei, s amikor Európa földrajzi kategóriából kezdett átváltozni politikai törekvéssé, Edgar Morin a következőképpen csodálkozott rá kelet-európai kollégáira Elgondolni Európát című könyvében: „Szemben minden felszínes látszattal, az európai kultúra egyáltalán nem hanyatlott le Keleten. […] Előfordulhat, hogy valakiben attól tudatosodik a leginkább az Európához tartozás, hogy elvágják tőle, kiszakítják belőle, mint azokban a 68-ban New Yorkba emigrált csehszlovák írókban, akik francia- vagy olaszországi nyaralásra indulva azt szokták mondani: Hazamegyünk!

Nyugaton valószínűleg Czeslaw Milosz és Milan Kundera írásai kellettek ehhez a felismeréshez, de nyilvánvaló, hogy mindezt Közép-Európában aligha kell különösebben indokolni. Kevésbé nyilvánvaló viszont, hogy itt, Közép-Európában mi hogyan ítéljük meg egymás európaiságát vagy közép-európaiságát. Az oldalra vetett pillantásra most kitűnő alkalmat ad a politikusként és történészként egyaránt hírneves Bronislaw Geremek új könyve: Európa közös gyökerei, egy tanulmánygyűjtemény, mely először 1991-ben olasz nyelven látott napvilágot. A magyar történetírás évszázados önértékelő kérdésfeltevései, különösen Bibó István, Hajnal István és Szűcs Jenő Európára vonatkozó fejtegetései felől nézve Geremek gondolatmenetét, érdekes párhuzamokra és különbségekre bukkanhatunk.

Az tűnik elsőként a szemünkbe, hogy míg a magyarországi Európa-értékelés – összehasonlító elemzések, fejlődési modellek, nagy ívű általánosítások segítségével – mindenekelőtt saját helyünket keresi kontinensünkön vagy annak szüntelenül átalakuló történeti régióin belül, Geremek ellenkező irányból, fordított pozícióból kezdi vizsgálódását:

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.