rubicon

Európa a mohácsi csatavesztés idején

15 perc olvasás

A 16. század első évtizedei nem csak a Magyar Királyság, hanem az egész keresztény Európa számára súlyos kihívásokat hoztak: az erősödő oszmán fenyegetésen túl a haditechnikai újítások, a háborúk természetének változása, a reformáció kezdetével minden addiginál erősebbé váló vallási megosztottság többé-kevésbé minden állam teherbírását próbára tette. 

Kezdetben úgy tűnt, hogy a hatalmi versengés nyertese a francia monarchia lesz, ám végül a Habsburg-dinasztiának is sikerült átgondolt házassági diplomáciája – és a dinasztiák szokásos „kihalási rulettje” – révén egy minden addiginál jelentősebb hatalmi koncentrációt létrehoznia V. Károly német-római császár és spanyol király uralma alatt. 

Ez azonban kiváltotta szinte az összes többi jelentős keresztény hatalom ellenállását, ami épp akkor tetőzött, amikor 1526-ban Magyarországot a döntő oszmán támadás érte. 

A Habsburgok azonban ekkor még nem tudták mozgósítani erőforrásaikat a velük szövetségben álló Magyar Királyság érdekében. Ám miután a császár öccse, Habsburg Ferdinánd került Csehország és Magyarország trónjára, és 1529-ben már Bécset is közvetlen oszmán támadás érte, 1532-ben V. Károly is jelentős erőfeszítésekre volt hajlandó a szultán megállítására. 

A Német-római Birodalom fejedelmei azonban még jó ideig nem látták be, hogy a birodalom határain túl is lenne mit védelmezniük.

A

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.