A müncheni egyezmény kiegészítő nyilatkozatában az etnikai elv alapján Csehszlovákiával szemben támasztott magyar területi igényeket mind a négy nagyhatalom – Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Németország – jogosnak ismerte el.
A München utáni második Cseh–Szlovák Köztársaság és a Magyar Királyság, a két érdekelt fél felfogásának különbözősége azonban nem tette lehetővé 1938. október 9–13. közt a bal parti Komáromban a tárgyalásos megegyezést, ami a kérdés nagyhatalmi eldöntéséhez vezetett.
A müncheni megállapodást szignáló Nagy-Britannia és Franciaország viszont már nem vett részt az újabb nagyhatalmi döntésben. A brit miniszterelnök ugyan elismerte „jogérvényesnek” a „müncheni megállapodásnak teljesen megfelelő” bécsi döntést, de csupán szóban.
A trianoni béke aláírását, törvénybe iktatását követően a korabeli magyar politikai elitnek egyszerre kellett szembesülnie a névlegesen függetlenné vált, de területében összezsugorodott, gazdaságilag a külső kereskedelmi kapcsolatokra szoruló, katonailag pedig szinte teljes egészében a nagyhatalmaknak és az európai biztonságpolitikai folyamatoknak kiszolgáltatott ország korlátozott belső és külső lehetőségeivel. Az ország gazdasági önellátási képessége csak fokozatosan állt helyre. A 35 ezer főben limitált hadsereg a tízszer – sőt több haderőnemben hússzor – erősebb és jobban felszerelt kisantanttal
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
