A magyar nyelv legkorábbi írott forrásai – a többnyire latin nyelven írott oklevelek – nagy számban tartalmaznak helyneveket. Koraiságuk miatt nem meglepő, hogy számos elmélet épült rájuk, például a Kárpát-medence 10–11. századi etnikai viszonyait illetően is. Ezeket az elképzeléseket látva azt a kérdést kell feltennünk és megválaszolnunk, hogy milyen módon és milyen mértékben lehetnek segítségünkre ezek a helynévi adatok a Kárpát-medence korai etnikai képének a rekonstruálásában.
A magyar őstörténet megismeréséhez a régészet és a történettudomány mellett fontos fogódzót jelent a nyelvi természetű forrásanyag is. Nyelvemlékekkel azonban csak a 10. század közepétől rendelkezünk: 950–951-ből maradt ugyanis ránk Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár görög nyelvű munkája, A birodalom kormányzásáról, amely több fejezetben is említést tesz a magyarokról (szállásterületeikről: Levédiáról és Etelközről; törzseikről: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi; vezéreikről: Levedi, Álmos, Árpád, Tas, Tevel stb.), jó néhány olyan információt és elnevezést közölve, amely későbbi forrásokban egyáltalán nem fordul elő.
Helynevek mint források…Még a 11. századból
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
