Eszmék és mozgalmak

Kon­zer­va­tív? De­mok­ra­ta? Eset­leg faj­vé­dő, ne­tán ná­ci? Te­le­ki esz­méi elég sok fél­reér­tés­re ad­tak és ad­nak okot. Tár­sa­da­lom­po­li­ti­kai el­kép­ze­lé­seit gya­kor­ta össze­ke­ve­rik esz­mei alap­ál­lá­sá­val. Meg akar­ta újí­ta­ni a ma­gyar tör­té­nel­mi kö­zép­osz­tályt, és ma­gá­ban le­szá­molt az arisz­tok­rá­cia vagy a dzsent­ri ve­ze­tő sze­re­pé­vel. En­nek el­le­né­re nem volt de­mok­ra­ta, inkább meritokrata: a régi helyébe lépő új elitnek szánt kulcsszerepet. Vi­lág­né­ze­té­nek megér­té­sé­hez nem­zet és ha­gyo­mány a két kulcs­fo­ga­lom. Kon­zer­va­tív volt, és egyben antiliberális. Esz­méi sa­já­tos kö­zép-­eu­ró­pai fény­tö­rés­ben je­len­tek meg: el­fo­gad­ta az ál­lam­pol­gá­ri megkülönböztetést mint esz­közt, von­zó­dott a kor­po­ra­ti­viz­mu­shoz, s kez­det­ben a jobb­ol­da­li, sőt a to­tá­lis dik­ta­tú­rák fe­lé is ér­dek­lő­dés­sel for­dult. A tár­sa­dal­mat formál­ha­tónak, ne­vel­he­tőnek látta, s nem győz­te kár­hoz­tat­ni az in­di­vi­dua­liz­must, a „fél­mű­velt egyé­nek­ből” ál­ló mo­dern tö­meg­tár­sa­dal­mat.