És még a Föld is mozgásba jött

Mozgalmassá kezdett válni az ég, de hamarosan a Föld is, hisz e kor tudósa úgy vélte: figyelmét érdemesebb a Föld felé irányítania, semmint azt várni, hogy az égi jelek majd közlik, mi is legyen a földiek teendője. Maga Galilei azon gondolkodott, hogy vajon érvényes-e az az arisztotelészi törvény, mely szerint "Minden mozgót mozgat valami". Vajon egy elgurított test esetében mi a mozgató? - tette fel a kérdést. Vagyis arra próbált választ adni, hogy az egyenes vonalú egyenletes mozgáshoz szükség van-e mozgatóra. Meg is lelte a választ: a testek megtartják egyenes vonalú egyenletes mozgásukat mindaddig, amíg e mozgásállapotukat más test nem változtatja meg.

Arisztotelész szerint az egyes vonalú egyenletes mozgás fenntartásához két testre van szükség: az egyik a mozgató, a másik a mozgatott test. Ezzel szemben Galilei arra a következtetésre jutott, hogy a legegyszerűbb mozgás, vagyis az egyenes vonalú egyenletes mozgás fenntartásához nincs szükség mozgatóra, tehát ha a testet elindítjuk és valamilyen módon ki tudjuk küszöbölni a súrlódást és a közegellenállást, akkor a test az idők végezetéig megtartja ezt a mozgásállapotot.

Arisztotelész világképében az volt a természetes dolog, ha a testek nyugalomban voltak, míg a természetellenes az, ha mozogtak. A nyugalomhoz, a statikus helyzet fenntartásához semmi sem kell - gondolták egykoron -, ha viszont megváltoztatjuk ezt az állapotot, tehát egy testet egyenes vonalú egyenletes mozgásra akarunk rábírni, akkor ahhoz két testre van