rubicon

Erőszak, terror, brutalitás

Az első világháború hatása és a terror jelensége
28 perc olvasás

A huszadik század „őskatasztrófájának” aposztrofált négyéves öldöklés a két világháború közötti totalitárius rendszerek egyik legfőbb katalizátora volt. A harcmezőkön töméntelen létszámú embertömegek csaptak össze, és a hátországot is a háborús erőfeszí­tések szolgálatába állították. 

A halál, a sebesülések mindennapos élménye és az átélt traumák alapvetően befolyásolták a többnyire fiatal bakák gondolko­dását. A túlélők számára a felejtés és a visszailleszkedés a békés viszonyok közé ezért is nehéz és lassú folyamat volt. 

A nagy háború alatt az erőszak szinte kivétel nélkül mindenhol a hétköznapi élet részévé vált. A „frontélmények”  gyakran megalapozták a világháború után lezajlott forradalmak és ellenforra­dalmak atrocitásait. Az önkontroll hiányában számos egykori front­harcosnál a vérengzések többé már nem okoztak traumát, a lakosság pedig zömében passzívan viszonyult a háború előtt még elfogad­hatatlan és elutasított erőszakos eseményekhez.

 

Új hang­sú­lyok

A vi­lág­há­bo­rú­ról szó­ló szak­mun­kák kez­det­ben döntően had­tör­té­ne­ti kér­dé­sek­re fó­ku­szál­tak, a ku­ta­tók

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta