A huszadik század „őskatasztrófájának” aposztrofált négyéves öldöklés a két világháború közötti totalitárius rendszerek egyik legfőbb katalizátora volt. A harcmezőkön töméntelen létszámú embertömegek csaptak össze, és a hátországot is a háborús erőfeszítések szolgálatába állították.
A halál, a sebesülések mindennapos élménye és az átélt traumák alapvetően befolyásolták a többnyire fiatal bakák gondolkodását. A túlélők számára a felejtés és a visszailleszkedés a békés viszonyok közé ezért is nehéz és lassú folyamat volt.
A nagy háború alatt az erőszak szinte kivétel nélkül mindenhol a hétköznapi élet részévé vált. A „frontélmények” gyakran megalapozták a világháború után lezajlott forradalmak és ellenforradalmak atrocitásait. Az önkontroll hiányában számos egykori frontharcosnál a vérengzések többé már nem okoztak traumát, a lakosság pedig zömében passzívan viszonyult a háború előtt még elfogadhatatlan és elutasított erőszakos eseményekhez.
A világháborúról szóló szakmunkák kezdetben döntően hadtörténeti kérdésekre fókuszáltak, a kutatók
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
