rubicon

Erőszak és önkényeskedések

A kollektivizálás befejezése Szolnok megyében
12 perc olvasás

Az 1956-os forradalom után a politikai konszolidációt a lakosság, azon belül a parasztság életkörülményeinek javításával tudták véghezvinni. Ennek fontos eleme volt a beszolgáltatás eltörlése és a felvásárlási árak emelése. A kollektivizálás túlságos erőltetése viszont a politikai és gazdasági helyzet instabilitásának irányába hatott volna. A Szolnok Megyei Pártbizottság, a Szolnok Megyei Tanács és a Hazafias Népfront 1958 februárjában tartott kétnapos együttes értekezletén Czinege Lajos megyei MSZMP első titkár is viszonylag hosszabb távlatra helyezte kilátásba a mezőgazdaság teljes átszervezését. Ám 1958–59 fordulóján nagyon felgyorsultak az események, és Szolnok megye egyéni kisbirtokosainak túlnyomó részét a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdéséig, mindössze két-három hónap leforgása alatt beléptették a termelőszövetkezetekbe.

Az ország más vidékeitől eltérően Szolnok megyében az 1950-es évek első felében már a kollektivizálás első hulláma is viszonylag sikeresnek bizonyult. A tiszántúli részen a gabonaföldek túlsúlya, a közös és szervezett művelést igénylő rizstermesztés elterjedése, továbbá a belvizes és szikes területek magas részaránya megkönnyítette a tsz-szervezést. Az extenzív gazdálkodásból a néhány holdas szegényparasztság alig tudott megélni, ezért közülük sokan beléptek a téeszekbe. Nem véletlen, hogy 1951 tavaszán a nagykunsági Túrkeve lett Magyarország

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.