Erdély kulcsa a kiugrás

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utol­só sza­ka­szá­ban – Ion An­to­nes­cu mar­sall hall­ga­tó­la­gos tá­mo­ga­tá­sá­val – kai­rói, an­ka­rai, stock­hol­mi dip­lo­má­ciai csa­tor­ná­kon ke­resz­tül foly­tak a tár­gya­lá­sok Ro­má­nia kiug­rá­sá­nak elő­ké­szí­té­se ér­de­ké­ben. Ám 1944 ta­va­szá­ra nyil­ván­va­ló­vá vált, hogy An­to­nes­cu ka­to­na­ként kö­te­les­sé­gé­nek tart­ja a ki­tar­tást Né­metor­szág mel­lett, és nem haj­lan­dó tár­gyal­ni a Szov­jetunió­tól vissza­fog­lalt Bessza­rá­bi­á­ról és Bu­ko­vi­ná­ról va­ló le­mon­dás­ról. Ezek után a ro­mán ka­to­nai és po­li­ti­kai elit előtt nyil­vánvalóvá vált, hogy a kiug­rást a mar­sall nél­kül kell vé­ghez­vin­ni.