Erdély-képek és mítoszok, 1920–1940

Er­dély a ma­gyar nem­ze­ti kép­ze­let szá­má­ra meg­le­he­tő­sen régóta kiemelt je­len­tő­sé­gű vi­dék, mi­ként Ko­szo­vó a szer­bek vagy Po­me­rá­nia a len­gye­lek szá­má­ra. A „ki­seb­bik test­vér­ha­zát” a ma­gyar na­cio­na­liz­mus kiala­ku­lá­sá­nak idő­sza­ká­ban a ma­gyar nem­zet meg­tar­tó­ja­ként ke­zel­ték tör­té­nel­münk azon vi­ha­ros szá­za­dai­ban, ami­kor az or­szág el­vesz­tet­te füg­get­len­sé­gét. A 18. szá­zad vé­gé­re kiala­kult egy sa­já­tos kép a „ma­gya­rabb ma­gyar” vi­lág­ról, ahol még va­ló­di szép­sé­gé­ben őr­zik a ma­gyar nyel­vet és szo­ká­so­kat. Így lett Er­dély a ma­gyar­ság vé­dő­bás­tyá­ja, amely nél­kül el­vész a nem­zet. Nem cso­da hát, ha Tria­non sokk­ja – Er­dély el­vesz­té­se – ne­he­zen ki­he­ver­he­tő­nek tűnt, s az új hely­zet csak ideig­le­nes­nek volt fel­fog­ha­tó.

En­nek el­le­né­re Er­dély ké­pe a ma­gyaror­szá­gi és a ki­sebb­sé­gi köz­tu­dat­ban nem ma­radt vál­to­zat­lan a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti év­ti­ze­dek so­rán. En­nek hát­te­ré­ben azon­ban nem csu­pán ma­gyaror­szá­gi közéle­ti sze­rep­lők – po­li­ti­ku­sok, tu­dó­sok, írók, ér­tel­mi­sé­giek – kü­lön­bö­ző tö­rek­vé­sei áll­tak, ha­nem az új hely­zet­ben sok­kal na­gyobb moz­gás­tér­hez ju­tott er­dé­lyi ma­gyar elit sa­ját moz­gás­te­rét bő­ví­tő tö­rek­vé­sei is. Ez a cso­port im­már sok­kal nyíl­tab­ban te­he­tett kí­sér­le­tet egy sa­ját Er­dély-fo­ga­lom lét­re­ho­zá­sá­ra és ér­vény­re jut­ta­tá­sá­ra – akár Ma­gyaror­szág­gal szem­ben is.