Életem első három évtizedében ugyan mindig távol állt tőlem a gondolat, hogy valaha is emigrációba menjek - pedig lett volna rá okom, például Magyarország német megszállásakor vagy 1947 őszén -, mégis, nyolc hónapi börtön után, amikor ideiglenesen szabadlábra helyeztek, döntenem kellett: visszamenjek-e a börtönbe, s így hazámban maradhassak (viszont onnan könnyen Szibériába hurcolhattak volna), vagy válasszam Amerikát, ahol már gyülekeztek sorstársaim. Hosszas töprengés után Szibéria és Amerika közül - Amerikát választottam.
Akkoriban még nem volt vasfüggöny, de a határőrök minden mozgó alakra azonnal lőttek. Kalandos úton mégis sikerült átjutnom, és két év ausztriai, svájci, végül franciaországi menekültélet után megkaptam az amerikai vízumot. Az időközben hozzám csatlakozott feleségemmel, lányommal 1949. november 10-én egy holland teherhajón New Yorkba érkeztem. Letelepedésemre azonban Washingtonban került sor, amelynek a Potomacon túli villanegyedében, Arlingtonban töltöttem 41 éves amerikai emigrációm legnagyobb részét. Egy félállással kezdtem a Szabad Európa Bizottság politikai elemzőjeként, ami rövidesen teljes idejű foglalkozásom lett. Másrészt azért választottam a fővárost, mert a közeli Herndonban lakott Nagy Ferenc, az 1947. júniusi szovjet puccsal száműzetésbe kényszerített törvényes magyar miniszterelnök, akinek 1945 óta belső munkatársa voltam.
1949-re a hivatalos magyar emigráció kialakult, ami rövidesen
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
