A trianoni döntéshez vezető út történetének számos részlete a mai napig heves viták tárgya a magyar közéletben. Az elmúlt száz évben komoly vetélkedés folyt a különböző világnézeti oldalak között, hogy melyik bal- vagy éppen jobboldali rezsim (a Károlyi-kormány, a Tanácsköztársaság, a Horthy-féle Nemzeti Hadsereg) tette a legtöbbet az ország területi integritásának megvédéséért. Ebben a vitában gyakran előkerülő érv, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság – a korszak politikai rendszerei közül egyedüliként – legalább megpróbálta a Felvidék egy részét visszafoglalni a megszálló csehszlovák csapatoktól. Jelen írás először megvizsgálja, hogy mennyire (nem) lebegett célként a proletárdiktatúra politikai vezetése előtt az ezeréves határok visszaállítása, majd bemutatja, hogy milyen mértékben motiválta a történelmi Magyarország megvédése az egyszerű közkatonákat.
A Budapesten 1919. március 21-én kikiáltott Magyarországi Tanácsköztársaságnak igen súlyos külpolitikai kihívásokkal kellett szembenéznie. A történelmi Magyarország jelentős részét ekkorra már elfoglalták a környező országok csapatai. A Délvidéket Pécs környékével együtt délszláv, a Felvidéket csehszlovák, míg Erdélyt egészen a Vaskoh–Csucsa–Zilah–Nagybánya–Máramarossziget vonalig román erők szállták meg. A proletárállam ellenségei ráadásul minden fronton
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
