Elena Ceausescu

A nő, aki ké­sőbb annyi bajt oko­zott Ro­má­niá­nak, és annyi sze­ren­csét­len­sé­get ho­zott az or­szág jobb sors­ra ér­de­mes pol­gá­rai­ra, Elena Petrescu né­ven, 1919. ja­nuár 6-án lát­ta meg a nap­vi­lá­got egy is­ten há­ta mö­göt­ti ol­té­niai kis fa­lu­ban. Ezen a me­ző­gaz­da­sá­gi vi­dé­ken ak­ko­ri­ban igen sze­gény em­be­rek él­tek. Elena ap­ja kis föl­det bé­relt, ugyanak­kor a fa­lu­si sza­tócs­bol­tot is ő ve­zet­te. Olyan sze­gé­nyek vol­tak, hogy a lány 14 éve­sen nem foly­tat­hat­ta az is­ko­lát, in­kább ott­ha­gyott csa­pot-pa­pot, el­ment Bu­ka­rest­be, ahol töb­bek kö­zött szö­vő­gyár­ban is dol­go­zott. Tag­ja lett a ro­mán if­jú­kom­mu­nis­ta moz­ga­lom­nak, és húsz­éve­sen megis­mer­ke­dett a szer­ve­zet ve­ze­tő­jé­vel, a fia­tal, de a bör­tö­nö­ket már több­ször meg­járt Nicolae Ceausescuval. At­tól kezd­ve a fia­tal­asszony a po­li­ti­ká­nak szen­tel­te ma­gát.