Jóllehet a hidegháború kezdetét – elsősorban a közvéleményben – Winston S. Churchill brit miniszterelnök 1946. március 5-én elmondott „vasfüggöny” beszédéhez kötik, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti, ideológiai-geopolitikai okokból feloldhatatlan ellentétek már a II. világháború alatt jelentkeztek, de azokat a közös cél és a szövetségeseket kívülről összetartó erő háttérbe szorította. Washington és Moszkva a katonai stratégiai kérdésektől kezdve (mindenekelőtt a második front megnyitása) a háború utáni rendezés alapelveiig lényegében minden kérdésben egymással ellentétes álláspontra helyezkedett. A jelen írás ezeket az ütközési pontokat kívánja bemutatni.
Az amerikaiak és a szovjetek (nem az oroszok!) közötti ellentétek a bolsevik állam megszületéséig vezethetők vissza. Ezek részben ideológiai jellegűek voltak: a wilsoni liberális internacionalizmus került szembe a lenini proletár internacionalizmussal. Végül egyik elképzelés sem valósult meg a világháború után, mivel a béketeremtők (bár Ferdinand Foch francia marsall után inkább „tűzszünetteremtők” lenne a megfelelő kifejezés) Párizsban hagyományos erőegyensúlyi elvek alapján szabták újra a határokat Európában és a Közel-Keleten. A szovjeteket senki sem hívta meg a tárgyalásokra, míg Woodrow Wilson – hivatalban lévő amerikai elnökök közül elsőként – képtelen volt érvényesíteni az elképzeléseit a brit–francia tandemmel szemben.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
