rubicon

Elbűvölt írók, áldozattá vált boszorkányok

13 perc olvasás

Nagyjából a 19. század közepén megszületik a népi kultúráról való elbeszélések, beszédmódok kétféle sémája. Amennyiben a tudományos irodalomban vagy a szépirodalomban a boszorkányságról, a mágiáról, a rontásról és a bűvölésről, a hiedelmekről vagy a babonákról szó esik, akkor azt vagy a népi kultúrára való rácsodálkozás, annak romantikus ízlelgetése jellemzi, vagy a népoktatás hangján szólal meg a szépíró és a tudós, aki írásával a tudatlanság felszámolására tesz kísérletet. A népi vagy helyi kultúra jelenségei és hiedelmei a 19-20. században a tudományos és az irodalmi feldolgozásoknak köszönhetően új szerepet kapnak: a „természet„ és a „civilizáció„ küzdelmének mitikus és mesés történetét fogják gazdagítani.

Erdély romániai felségterületté alakulása (1919) következtében szükségessé vált az irodalmi élet újraszervezése, az irodalom státusának megteremtése, funkcióinak újradefiniálása. A transzilvanizmusnak nevezett ideológiai konstrukcióban ellentmondásos tendenciák simultak egybe: a történelmi múlthoz való ragaszkodás és a történelmi előítéletek mellőzése, a hagyomány őrzése, ápolása, popularizálása és a korszerűségre törekvés, a nemzeti hagyományok átörökítése a kisebbségi létben és nyitás a román nemzeti állam etnikumai felé, az irodalmiságnak a kisebbségi lét

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.