Nagyjából a 19. század közepén megszületik a népi kultúráról való elbeszélések, beszédmódok kétféle sémája. Amennyiben a tudományos irodalomban vagy a szépirodalomban a boszorkányságról, a mágiáról, a rontásról és a bűvölésről, a hiedelmekről vagy a babonákról szó esik, akkor azt vagy a népi kultúrára való rácsodálkozás, annak romantikus ízlelgetése jellemzi, vagy a népoktatás hangján szólal meg a szépíró és a tudós, aki írásával a tudatlanság felszámolására tesz kísérletet. A népi vagy helyi kultúra jelenségei és hiedelmei a 19-20. században a tudományos és az irodalmi feldolgozásoknak köszönhetően új szerepet kapnak: a „természet„ és a „civilizáció„ küzdelmének mitikus és mesés történetét fogják gazdagítani.
Erdély romániai felségterületté alakulása (1919) következtében szükségessé vált az irodalmi élet újraszervezése, az irodalom státusának megteremtése, funkcióinak újradefiniálása. A transzilvanizmusnak nevezett ideológiai konstrukcióban ellentmondásos tendenciák simultak egybe: a történelmi múlthoz való ragaszkodás és a történelmi előítéletek mellőzése, a hagyomány őrzése, ápolása, popularizálása és a korszerűségre törekvés, a nemzeti hagyományok átörökítése a kisebbségi létben és nyitás a román nemzeti állam etnikumai felé, az irodalmiságnak a kisebbségi lét
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
