Együttesen és elválaszthatatlanul

Az 1722 júniusára Pozsonyba összehívott magyar országgyűlés első döntéseként a rendek egyhangúlag elfogadták a Habsburg-ház nőági örökösödési jogát. Ennek alapján született meg az 1723. évi 1–3. cikkely, mely a Habsburg leányág trónöröklési jogát törvényerőre emelte azzal a kiegészítéssel, hogy a további uralkodók Magyarországot a dinasztia többi országával és tartományával együtt „feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen” öröklik és birtokolják.

A Habsburg Birodalom más örökös országai és tartományai – köztük Horvátország és Erdély is –, már ezt megelőzően elfogadták az uralkodóház trónöröklési jogának leányági kiterjesztését ám az idézett kiegészítés egyedül a magyar országgyűlés által elfogadott törvényszövegbe került be, méghozzá a hazai rendek kívánságára. A 18. század első évtizedének hazai eseményei után ez nyilvánvalóan váratlan fordulatnak számított. A törvényerőre emelt kívánság a Habsburg Birodalom országait – köztük Magyarországot – éppúgy kötelezte, mint uralkodójukat. Az előzőeknek az egymástól való elválaszthatatlanságba kellett beletörődniük, az utóbbi számára pedig az általa uralt területekkel való rendelkezés korlátozását jelentette. A törvény tehát a perszonálunió helyett formálisan is elismerte a valóságosan létező uniót. Ez azért meglepő, mert