Egység és megosztottság

A középkor – ma használatos latin nevén medium aevum – fogalma a 15. század közepén itáliai humanistáknál bukkant fel először, de csak az 1600-as évek végétől terjedt el egész Európában. Eredetileg megbélyegző tartalma volt: a humanisták azt a „köztes kort” értették rajta, amely saját koruk és az általuk oly nagyra értékelt görög–római antikvitás közé esett. Számukra ez – szemben a művelt rómaiak idejével – a „barbárság” kora volt. Ebből a felfogásukból született a középkor két nagy képzőművészeti stílusirányzatának mai neve is: a romanika és a gótika. A kettő közül az elsőről – persze tévesen – úgy hitték, hogy az antik római (Romanus, „román”) kor hagyatéka. Csak a másodikat vélték a megvetett „köztes kor” sajátos művészetének, ezért nevezték el a barbár népek legismertebbjéről, a Rómát is elpusztító gótokról. A középkor elnevezés, mondanunk sem kell, már régen nem pejoratív csengésű. A modern történettudományban megszokásból mindmáig így nevezik azt az évezredet, amely a Római Birodalom és az antik kultúra pusztulását követte.

A középkor fogalmának – már eredetéből következően is – kizárólag az