Egyiptom királynői

Ha az ókori Közel-Kelet országait összehasonlítjuk, Egyiptomban a nők helyzete messze kedvezőbb volt, mint bármelyik korabeli államban. A feleség a „ház úrnője" címet viselte, ő irányította a családot, szabadon rendelkezhetett vagyonával, a férj halála esetén a javak egyharmad része jutott neki, a többi a gyermekeket illette. A nő nem alávetett, hanem megbecsült, tiszteletben álló tagja volt a társadalomnak, akár egy közember felesége lett, akár a fáraói családban nőtt fel, ahol a legfőbb méltóság betöltése is lehetséges volt számára.

Kleopátra volt az időrendben utolsó, bár a legközismertebb Egyiptom nagy királynői közül, akiknek sora a III. évezreddel kezdődik. Közülük néhánynak az emléke évezredek múltán is tovább élt. Kleopátra is bizonyára hallott Nitókriszról, Hatsepszutról vagy például Nefertitiről, akiről az egyik legszebb egyiptomi művészeti alkotás maradt fenn. Írásunkban három királynőt ragadtunk ki a három évezredes egyiptomi történelemből.

A Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) utáni időkben a nagy hódító egyik hadvezére, Ptolemaiosz, majd az ő utódai gyakorolták a hatalmat Egyiptomban Kr. e. 30-ig. Uralmuk kezdetben nemcsak Egyiptomra, hanem Szíria-Palesztina, Kis-Ázsia és a görög szigetvilág egyes területeire is kiterjedt. A 3. század végétől azonban a birodalom az egyre gyorsuló hanyatlás állapotába került, majd Róma terjeszkedésével függetlensége és a trón betöltése is mindinkább a római államférfiak kényétől-kegyétől függött.

Kr. e. 51-ben meghalt XII. Ptolemaiosz, aki országát leányára, VII. Kleopátrára és annak öccsére, XIII. Ptolemaioszra mint társuralkodókra hagyta. A közös uralom azonban nem funkcionált, belharcok törtek ki a két testvér között, melyekből időlegesen XIII. Ptolemaiosz került ki győztesen, és Kleopátrának el kellett menekülnie Alexandriából. Ptolemaiosz uralma azonban hamarosan veszélybe