Egy vád előtörténete

Kossuth és Görgei első és utolsó személyes találkozója között mindössze tíz hónap telt el. Amikor 1848. október 11-én először találkoztak, Kossuth az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke, Görgei pedig frissen kinevezett honvédezredes volt. A pákozdi vereség után menekülő Jellasics éppen hadseregét egyesítette a felkelt bécsi nép által elűzött cs. kir. helyőrséggel, a magyar hadsereg pedig megállt a határt jelentő Lajta folyónál. Kossuth, aki nem bízott a magyar fővezérben, Móga János altábornagyban, arra kérte Görgeit, hogy menjen a táborba, s ha ott az árulás legkisebb jelét is tapasztalná, azonnal leplezze azt le. Görgei ennek megfelelő felhatalmazást kért, amelyet Kossuth meg is adott: megíratta Görgei tábornoki kinevezését, s felhatalmazta a fővezérség átvételére – ha a szükség úgy kívánná.

A táborba érkező Görgei azt tapasztalta, hogy szó sincs tervszerű árulásról, de hadseregről sem nagyon lehet beszélni. Az ott állomásozó erők felét sem lehetett valódi katonának tekinteni, a többiek kiképzetlen önkéntesek és nemzetőrök voltak. A helyzetet bonyolította, hogy a bécsi forradalmárok nem hívták a magyarokat, a császári és királyi erők pedig mind létszámban, mind harci értékben jóval