Egy szépreményű fiatalember

A Te­le­ki csa­lád ere­de­tét és Te­le­ki Pál gyer­mek­ko­rát vizs­gál­va, za­var­ba ej­tő pa­ra­do­xon­nal ál­lunk szem­ben. A Te­le­kiek sa­ját ere­de­tü­ket Bosz­niá­ra, Szla­vó­niá­ra ve­zet­ték vissza, ahon­nan a tö­rök elő­re­nyo­mu­lás miatt kel­lett el­me­ne­kül­niük a 14. szá­zad vé­gén, s ezen ere­det bő­sé­ges do­ku­men­tá­lá­sáért min­dent meg is tet­tek. Úgy tű­nik azon­ban, hogy a csa­lád ko­ránt­sem volt olyan elő­ke­lő és re­gé­nyes szár­ma­zá­sú: az el­ső Te­le­kiek a 16. szá­zad vé­gén buk­kan­tak fel Er­dély és a ki­rá­lyi Ma­gyaror­szág ha­tár­vi­dé­kén. A ha­tal­mas csa­lád ágas-bo­gas csa­lád­fá­ja rend­sze­re­sen meg­té­vesz­ti a tör­té­né­sze­ket is. Te­le­ki Pál csak tá­vo­li ro­­kon­­ság­ban állt az 1848–49-es sza­bad­ság­harc pá­ri­zsi kö­ve­té­vel, a csa­lád refor­má­tus ágá­hoz tar­to­zó Te­le­ki Lász­ló­val, az Af­ri­ka-u­ta­zó Te­le­ki Sámuel­lel és az Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­nak ala­pí­tó­já­val, Te­le­ki Jó­zsef­fel.