Egy rendszer átalakulásai

A szocializmus – s így a Kádár-korszak – politikai vezetői egy átfogó világképből kiindulva alakították a politikai és gazdasági berendezkedést, s többnyire e nézetrendszer határozta meg a napi feladatok megoldásának lehetséges módozatait is. Az ideológiai keretet a szocializmus ama nagy ígérete adta, hogy a rendszer nem egyszerűen megszünteti a kizsákmányolást, azaz az emberek kiszolgáltatottságát, hanem a jogi mellett szociális egyenlőséget is teremt: a rendelkezésére álló eszközök birtokában mindenkit ellát munkája, illetve szükséglete szerint. Úgy vélték, hogy a viszonylagos elmaradottságot gyorsan felszámolva, a szocializmust építő országok néhány évtized alatt utolérik, sőt túlszárnyalják a legfejlettebb országokat, amelyek formálisnak tekintett demokráciájukkal, kapitalista piacgazdaságukkal egy elavult társadalmi berendezkedést képviselnek.

A szocializmus hívei, a politikai döntéshozók így valójában teleologikus világszemlélet alapján szemlélték a történéseket, vagyis abból a meggyőződésből indultak ki, hogy a világ meghatározott cél, a szocializmus, illetve a kommunizmus felé halad.