rubicon

Egy politikai kompromisszum mérlege

17 perc olvasás

Az osztrák–magyar kiegyezéssel 1867-ben létrejött új politikai berendezkedés, a dualizmus korának értékelése még másfél évszázad távolából sem könnyű. Fennállása idején megítélése erősen vitatott volt, a rendszerről alkotott vélemények annak megszűnése után is meglehetősen különböztek egymástól. Egyaránt tartották Trianon okozójának és boldog békeidőknek.

E sok tekintetben átmeneti korszak valóban kétarcú volt: a múlt öröksége és a modernitás egyszerre jellemezte. Az ország néhány évtized alatt áttért a rendi kiváltságokon alapuló gazdasági és társadalmi struktúrákból a kapitalizmusra, megindult a polgárosodás folyamata, kiépült a modern parlamentarizmus, kialakult a polgári jogrendszer és nyilvánosság.

A politikai életben azonban továbbra is jelen voltak az „urambátyámvilág” évszázados magatartásformái, valamint jelentősek maradtak a társadalmi rétegek és a földrajzi régiók közötti különbségek. A nagyvárosok látványos fejlődésnek indultak, miközben másfél millió ember vándorolt ki végleg a jobb élet reményében.

Az 1867-ben létrejött osztrák–magyar kompromisszumra sem saját korában, sem később nem használtak egységes megnevezést. Az, hogy ki melyik szót használja, sok esetben már arról is árulkodik, hogy mit gondol e történelmi eseményről. Kossuth például nevezetes Kasszandra-levelében a tárgyalásos rendszerváltás folyamatát vásári alkudozásként írta le, amelyet gyanús titkok öveznek, a kompromisszum pedig végső soron a nemzet pusztulását fogja okozni.

Kossuth és Deák igazsága A kezdet... Andrássy Gyula az emigrációból visszatérő

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.