„Egy országnak voltál reménye”

Pest, Szirák és Párizs

Teleki László a Kálvin téri református templom bejegyzése szerint 1811. február 11-én született Pesten. Édesanyja, Johanna a bárói rangot kapott Mészáros János tábornok lánya volt. A festői nógrádi dombok ölelésében található sziráki kastélyban töltötte gyerekkorának egy részét László, aki tíz éves volt, amikor édesapját elveszítette. A család a nyarakat Szirákon töltötte, az őszi-téli hónapokra pedig beköltöztek Pestre, a Telekiek Szervita téren álló palotájába. Gyámja féltestvére, Teleki József, a későbbi akadémiai elnök és erdélyi kormányzó volt. 1828-30 között a sárospataki református kollégium diákjaként jogot tanult, majd hivatali pályára lépett. Bécsben azonban nem érezte jól magát, így nekivágott a nagyvilágnak. Három évig tartottak a „vándorévek” (1833-36), ezalatt Teleki László bejárta Európát, megfordult Hamburgban, Berlinben, Londonban, Oxfordban, Amszterdamban és Párizsban, ahol Victor Hugóval is megismerkedhetett.

„Teleki Laci beszél a legkeményebben”

1840-től aktívan politizált, ettől az évtől Pozsonyban a magyar országgyűlés felsőtábláján a főrendi ellenzék egyik legbátrabb tagjának számított. Vezető szerepet játszott a reformerek számos kezdeményezésében: a magyarországi ipar védelmére létrehozott Védegylet alelnöke, majd az Ellenzéki Nyilatkozatot szerkesztő bizottság tagja lett. A reformkori bálok a nemzeti ügyet népszerűsítették, ezen összejövetelek első táncosa is Teleki László volt. A legnagyobb magyar, Széchenyi István így írt róla 1845-ben az adminisztrátori sérelmekkel is foglalkozó Pest vármegyei gyűlés kapcsán: „Teleki Laci beszél a legkeményebben, Kossuth a legszebben.” 1848-ban a forradalom kitörését követően – bár Batthyány Lajos elkötelezett barátja volt – nem vállalt miniszteri posztot. Egyszerre aggasztotta a bécsi politika kicsinyessége és az első felelős magyar kormány (szerinte) túlzott óvatossága, taktikázása. Ezért Pestre visszatérve az általa létrehozott Ellenzéki Kör nevét Radical Körre módosította – Abonyban képviselővé is választották, radikális programmal.

A szabadságharc diplomatája

Elsők között ismerte fel a nemzetközi szempontok politikát meghatározó szerepét, ezért Batthyány miniszterelnök Párizsba küldte azzal a feladattal, hogy a francia köztársaság kormányánál képviselje a Habsburg Birodalomtól függetlenedő magyar diplomáciát. „Én azt hiszem, nem annyira az osztrákokkal, mint a szerbekkel, horvátokkal és oláhokkal kellene egységre lépni, mi szerintem nem igen nehéz dolog volna, mert volt alkalmam több illy fajú emberekkel találkozni és mind sokkal inkább kívánnak velünk egyezkedni, mintsem Ausztriával…” – 1849. március 7-én Párizsból így írta le az új magyar külpolitikára vonatkozó gondolatait Kossuthnak. Május 14-én pedig már egy magyar, román, szerb, bolgár, cseh és morva konföderáció gondolatáról írt.

Teleki nemcsak a magyarországi politika formálóinak fogalmazott meg javaslatokat, Nyugat-Európában is igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a vezető nyugati hatalmakat ráébressze az oroszbarát politika veszélyeire, ellentmondásaira. Sem a nagyhatalmak, sem a Kossuth vezette magyar politikai elit nem követte őt 1849-ben. A szabadságharc kormányzója az emigráció éveiben jutott el egy olyan megoldáshoz (Dunai Szövetség tervezete), ami már nagyon hasonlított Teleki László koncepciójához. Anglia és Franciaország pedig abban reménykedett, hogy az Oroszország által megmentett Habsburg Birodalom meghatározó ellensúlya lehet a későbbiekben a cári nagyhatalomnak…

A Magyar Nemzeti Igazgatóságtól a Határozati Pártig

Tíz évvel a magyar szabadságharc bukása után 1859-ben Klapka után Teleki is ismét felvette a kapcsolatot Kossuthtal. Május 6-án Párizsban hármójuk részvételével megalakult a Magyar Nemzeti Igazgatóság, mely kvázi emigráns kormányként működött. Kossuth felelt a diplomáciáért, a katonai ügyeket és a román fejedelemségekben tervezett akció előkészítését Klapka vállalta, míg Telekinek jutott a hazai titkos szervezettel való kapcsolattartás. A nemzetközi körülmények ismét nem kedveztek: a dunai program francia támogatással sem valósult meg. Telekit nemsokára Magyarországon köszönthették hívei az uralkodó által az 1861-es évre összehívott országgyűlésen Abony képviselőjeként az alsótáblán jelent meg. Az egykori párizsi követ a beszédeiben elutasított minden Ausztriával kötendő esetleges megállapodást, így a magyar belpolitika két táborra szakadt. A Deák Ferenc vezette – Ausztriával tárgyalni hajlandó – Felirati Párt jelentette az egyik oldalt, míg a Teleki irányította Határozati Párt a másik pólust.

Az elhalasztott ülés

A Teleki-vezette tömörülés többséget szerzett a képviselőházban a választások során. Saját alvezéreivel (Tiszáék, Podmaniczkyék) azonban éles vitái voltak a zaklatott idegállapotú grófnak… 1861. május 8-án reggel az országgyűlési vita előtt bejelentették a képviselőknek, hogy Teleki László gróf az éjszaka öngyilkosságot követett el, majd az ülést elhalasztották. A magyar kriminalisztika történetében elsőként a politikus halálának helyszínén készítettek rendőrségi helyszíni felvételeket. Földi maradványait a Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. A korabeli újságok 80 és 150 ezer fő (!) közé tették a temetésen résztvevők számát. Pestről Kerepesen, Gödöllőn és Aszódon át a családi kriptába, Szirákra vitték a hamvakat, a sírboltba vezető úton minden községet kivilágítottak, az emberek gyászlobogókkal és fáklyákkal várták Teleki hamvait. Az 1861-es Határozati Párt vezére tehetséges szónok és nagy műveltségű államférfi volt.

„Egy országnak voltál reménye” – így kezdődik az egyik, temetésére vert emlékérem szövege. Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Batthyány Lajos és Kossuth Lajos voltak azok a politikusok, akikhez mérhető a jelentősége, mégis Teleki Lászlóról kis híján megfeledkezett az utókor…