rubicon

Egy magyar mítosz

Az Aranycsapat. Bern, 1954. július 4.
21 perc olvasás

Ho­gyan is ál­lunk a mi le­gen­dánk­kal, a Gro­sics – Bu­zánsz­ky, Lóránt, Lan­tos – Bo­zsik, Za­ka­riás – Bu­dai II, Ko­csis, Hi­deg­ku­ti, Pus­kás, Czi­bor ala­ku­lat­tal, az­zal a tár­su­lat­tal, amely­nek összeál­lí­tá­sát kívülről fúj­ták és so­kan tud­ják ma is Ma­gyaror­szá­gon és vi­lág­szer­te, leg­fel­jebb egyes ne­ve­ket rosszul ej­te­nek, mi­vel hol­lan­dok, ango­lok, fran­ciák vagy ép­pen tan­zá­niaiak? 

A kér­dés, úgy hisszük, több­szö­rö­sen is jo­gos. Egy­felől azért, mert Pus­kás 2006-ban be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­val már csak két tag­ja ma­radt élet­ben a hí­res ti­zen­egy­nek. „Úgy fe­jeződik be, ahogy kezdődik” – ír­ta szel­le­me­sen egy jó tol­lú új­ság­író. Vagyis Gro­sics, Bu­zánsz­ky vagy Bu­zánsz­ky, Gro­sics. Más le­hetőség ma­te­ma­ti­kai­lag sincs már. Holott a hoz­záértő kortársak s a va­ló­di sza­kértők szá­má­ra min­dig is ma­gá­tól ér­tetődő volt, hogy az „Arany­csa­pat” gyűjtőfo­ga­lom: 1953. no­vem­ber 25-én dél­után épp ab­ban az összeál­lí­tás­ban és nem egy má­sik­ban lé­pett pá­lyá­ra a Wemb­ley­ben. Előtte há­rom­szor-négy­szer s az­tán – utó­lag szin­te hi­he­tet­len – még egyet­lenegy­szer. (Ak­kor vi­szont, ami­kor ta­lán a leg­job­ban kel­lett és – pa­pí­ron – le­he­tett vol­na, 1954. jú­lius 4-én Bern­ben Se­bes Gusz­táv szö­vet­sé­gi edző – máig sem le­het pon­to­san tud­ni, miért – „fel­for­gat­ta” a csa­pa­tot. Mint az köz­tu­do­má­sú, „be­tet­te” ugyan a lá­ba­do­zó csa­pat­ka­pi­tányt, ám ki­hagy­ta az Uru­guay el­len igen jól ját­szó Bu­dai Lász­lót! 

De ez már, mint mon­da­ni szo­kás, „egy má­sik tör­té­net”. A benn­fen­tes szur­ko­lók s ki­vált a já­té­kos­tár­sak azon­ban jól tud­ták (hi­szen ez utób­biak nemegy­szer a bőrü­kön érez­ték), hogy pél­dá­nak okáért a „vö­rös lo­bo­gós” (MTK-s) Ko­vács II, a Győr Kár­pá­ti­ja sem­mi­vel sem rosszabb fut­bal­lis­ta a do­ro­gi Bu­zánsz­ky­nál, a láb­tö­ré­séből las­san­ként talp­ra ál­ló fe­renc­vá­ro­si Ru­das Fe­rencről nem is be­szél­ve. S az sem volt ti­tok, hogy összes­sé­gé­ben Hen­ni Gé­za, Gel­lért Sán­dor vagy akár – ki­csit később – a kis­pa­dos vi­lág­csúcs­tar­tó Il­ku Ist­ván legalább olyan biz­tos kezű ka­pus, mint a lát­vá­nyos bra­vú­rok­ra, de bosszan­tó hi­bák­ra egyaránt ké­pes Gro­sics Gyu­la...

Mégis, s per­sze nem vé­let­le­nül, a 6:3-as le­gény­ség tag­jait kap­ta szár­nyá­ra a vi­lág­hír. Az ő ke­re­tes fény­ké­pü­ket hoz­ták az új­sá­gok s ve­tí­tet­ték vi­lág­szer­te a film­hír­adók.

E

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.