Egy könyvbarát hadvezér

1710-ben, amikor javában dúlt még a spanyol örökösödési háború, a francia királlyal ellenséges német-római császár hadvezérét és diplomatáját, Savoyai Eugén herceget mint híres gyűjtőt ünnepelték a párizsi Sorbonne-on. Arra bíztatták, hogy legyen továbbra is mecénása a tudományoknak és a művészeteknek. 1728-ban bécsi látogatása alkalmával Montesquieu is elismerőleg nyilatkozott a herceg tudományos felkészültségéről. Nagy Frigyes porosz király nemcsak Marsnak, a háború istenének fiaként emlegette Eugén herceget, hanem a bölcsesség, a tudomány és a művészetek istennőjének, Minervának a pártfogoltjaként is. Gottfried Wilhelm Leibniz, kora legnagyobb német tudósa és filozófusa, aki hosszú bécsi tartózkodása idején gyakran volt Eugén beszélgetőtársa, úgy találta, hogy a herceg sokkal jobban ért a teológiához és a filozófiához, mint ő Savoyai Eugén politikusi és hadvezéri mesterségéhez. Nem véletlen, hogy Villars francia marsall pedig, aki 1714-ben a rastatti béketárgyalások alkalmával ismerhette meg alaposabban Savoyai Eugént, már-már az elkárhozástól féltette a herceget túlságosan is elmélyült filozófiai és teológiai ismeretei miatt.

Az elismerő kortársi megnyilatkozások alighanem általános gyűjtőszenvedélyének szóltak elsősorban. 1736-ban bekövetkezett halála után nagy gyűjteményei közül néhány – a képzőművészeti, a régiség-, vagy a természettudományi – szétszóródott, könyvtára azonban szerencsésen megmaradt. Ez volt a kor egyik legjelentősebb gyűjteménye, amely 15 000 kötetet, 240 kéziratot, 290