Egy ítélet háttere

Bárdossy Lász­ló sze­re­pe, Ma­gyaror­szág há­bo­rú­ba sod­ró­dá­sá­val kap­cso­la­tos fe­le­lős­sé­ge még ma is megoszt­ja a köz­vé­le­ményt – az utób­bi idő­ben a tu­do­má­nyos köz­vé­le­ményt is. Per­jés Gé­za had­tör­té­nész ta­nul­má­nya (Bárdossy Lász­ló és pere in.: Had­tör­té­nel­mi köz­le­mé­nyek CXIII. 4. sz. 771–841.) alap­ve­tően kér­dő­je­le­zi meg a Bárdossy Lász­ló tör­té­nel­mi sze­re­pé­nek megíté­lé­sé­vel kap­cso­la­tos ko­ráb­bi szak­tu­do­má­nyos kon­szen­zust. A kér­dés tárgy­sze­rű vizs­gá­la­tát meg­könnyí­ti, hogy Pritz Pál 1991-ben kiad­ta a Bár­dos­sy-­per­rel kap­cso­la­tos – ál­ta­la is­mert – do­ku­men­tu­mo­kat (Bár­dossy Lász­ló a nép­bí­ró­ság előtt. Bu­da­pest, 1991), majd Ja­szovsz­ky Lász­ló pub­li­kál­ta a Bár­dos­sy-­per el­ső­fo­kú tár­gya­lá­sá­nak jegy­ző­köny­vét (Bű­nös volt-e Bárdossy Lász­ló? Bu­da­pest, 1996.). No­ha a kér­dés po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sai a tárgy­sze­rű vizs­gá­la­tot va­ló­szí­nű­leg még so­káig ne­he­zí­tik, cél­sze­rű­nek lát­szik azon­ban szét­vá­lasz­ta­ni a jo­gi fe­le­lős­ség és a tör­té­nel­mi szerep megíté­lé­sét.

Tény, hogy a vesz­tes há­bo­rú után fél év­vel nem volt le­he­tő­ség egy min­den szem­pont­ból ki­fo­gás­ta­lan jo­gi el­já­rás le­foly­ta­tá­sá­ra, hi­szen a vád alap­jául szol­gá­ló jog­sza­bá­lyok, az 1945. évi VII. tör­vény­cik­kel tör­vény­erő­re emelt nép­bí­ró­sá­gi ren­de­le­tek két­ezer éves jog­el­vet sér­tet­tek: sen­kit sem le­het elítél­ni olyan bű­nért, ami az el­kö­ve­tés pil­la­na­tá­ban ha­tá­lyos tör­vé­nyek sze­rint nem szá­mí­tott bűn­cse­lek­mény­nek (nul­lum cri­men si­ne le­ge); ugyanak­kor azt is hang­sú­lyoz­nunk kell, hogy Bárdossy mi­nisz­ter­el­nök­sé­ge alatt ter­jesz­tet­te be a kor­mány és fo­gad­ta el azOr­szág­gyű­lés a III. zsi­dó­tör­vényt, amely „jo­ga­la­pot” te­rem­tett ma­gyar ál­lam­pol­gá­rok szár­ma­zás sze­rin­ti meg­kü­lön­böz­te­té­sé­re és ül­dö­zé­sé­re, köz­bűn­ténnyé té­ve a ma­gánélet szfé­rá­já­ba tar­to­zó