Egy hermafrodita viszontagságai a 17. században

Her­mész és Aph­ro­di­té is­te­nek fia, Her­maph­ro­di­tosz, a gö­rög mi­to­ló­gia is­mert két­ne­mű alak­ja ké­sei „má­sai” iránt az or­vos­tu­do­mány ér­dek­lő­dé­se a 16. szá­zad­ban el­ső­sor­ban The­oph­rast von Ho­hen­heim, azaz Pa­ra­cel­sus tu­do­má­nyos mű­kö­dé­se ré­vén élén­kült meg, a 17. szá­zad­ból már eset­leí­rá­sok is is­me­re­te­sek. Nem­csak or­vos­tör­té­ne­ti, ha­nem a fe­le­ke­ze­ti küz­del­mek ko­rá­nak tár­sa­da­lom- és men­ta­li­tás­tör­té­ne­te, va­la­mint a ha­ta­lom­gya­kor­lás szem­pont­já­ból is egye­dül­ál­ló Fuchs Ro­zi­na, avagy Já­nos (Jo­hann) ese­te. Sze­mé­lyé­ről, ne­mi­iden­ti­tás-vál­tá­sá­ról Dras­ko­vich György győ­ri püs­pök így írt 1645 ele­jén: „hogy im­már is hat esz­ten­dős lé­vén az fellyül me­gne­ve­zet Ro­zi­na, s a’ dok­to­rok meg­néz­vén, azt ítél­ték hogy leány, s a’ mint hat esz­ten­dős ko­rá­ba volt ál­la­pattya, úgy volt ad­di­gis míg fér[j]nek ad­ták, ha­nem osz­tán cso­da­kép­pen, egy­szer­s­mind, nagy erő­vel a’ fér­fiúi ter­mé­szet erum­palt [ki­tört] és kiom­lott be­lő­le, s az asszo­nyi ter­mé­szet tellyes­sé­gel el­ve­szet...”

Az evan­gé­li­kus vá­ro­si elit­hez tar­to­zó, cí­me­res­le­vél­lel ren­del­ke­ző, al­sóbb vár­me­gyei hi­va­talt is vi­se­lő Fuchs Ul­rik ke­res­ke­dő má­so­dik gyer­me­ke ne­mi iden­ti­tá­sát te­kint­ve már szü­le­té­se­kor