Egy gyalázatos intézmény

Az újkori rabszolgaság – e gyalázatos intézmény – históriája látszólag az amerikai történelem problémája. Kezelésében, megítélésében olyan sajátosan amerikai kérdések törnek felszínre, mint például a felfedezéseket követő gyarmati berendezkedés jellemzői, Amerika beilleszkedése a kialakuló kapitalista világgazdaság rendszerébe, etnikumok együttélése és kultúrák találkozása, az amerikai nemzetek kialakulásának, identitáskeresésének és identitászavarainak problematikája. Jó lenne naiv lélekkel azt hinni, hogy mindez valóban így van. A valóságban azonban nem kerülhető meg az európai hódítók és a rabszolga-kereskedelemben bűnrészességet vállaló afrikai uralkodók felelőssége sem. Az újkori rabszolgaság az emberiség morális evolúciójának tévútjairól és lassúságáról szól: a homo economicus nyers uralmáról a homo ethicus fölött.

Nehéz felbecsülni az Amerikába hurcolt négerek számát, s azt a demográfiai rombolást is, amelyet a rabszolgakereskedelem Afrikában okozott. A rabszolgakereskedelem századaiban férfiak millióit és nők százezreit hurcolták el, hogy az Újvilág bányáiban és ültetvényein robotoljanak, egyes térségekben (pl. a karibi szigetvilágban) helyettesítsék a kiirtott őslakosságot, s általában elvégezzenek mindenféle nehéz és kellemetlen munkát, amelyre a hódítók alkalmatlannak tartották az indiánokat.

A nehéz munkakörülmények, a többnyire kegyetlen bánásmód, a szabadság elvesztéséből, a gyökértelenségből eredő pesszimizmus következtében a rabszolga általában rövid életű munkaerőnek bizonyult. A rabszolgák természetes szaporodása, amelynek a rossz bánásmódon túl gátakat szabott a nők hiánya és a családi élet lehetetlen volta is, általában még a kiesett munkaerő pótlására sem volt elegendő. A termelési szükségletek újabb és újabb rabszolgaszállítmányokat igényeltek, különösen a gazdasági fellendülés periódusaiban. Mértéktartó becslések szerint összesen kb. 9,5-10 millió afrikai vált rabszolgává Amerikában.

A rabszolga-kereskedelem növekedése jól érzékelteti az Újvilág gazdasági fejlődését, bekapcsolódási ütemét a kialakuló világgazdaságba. A „patriarchális korszak” nagyjából a 17. század végéig tartott. A 18. század, az ültetvényes gazdálkodás kibontakozásának első nagy korszaka lendítette fel igazán a rabszolgakereskedelmet: az összes rabszolga 63%-a 1701–1810 között került át Amerikába. 20%-ra becsülhető azoknak az afrikaiaknak az aránya, akik a modern időkben, 1810-1870 között váltak rabszolgává, egy olyan korban, amikor már törvények és nemzetközi egyezmények tiltották a rabszolga-kereskedelmet, s világszerte terjedtek az abolicionista* eszmék.

A rabszolgaság szinte mindenütt megjelent Amerikában, de nem egyenletesen terjedt el az