Három hónappal azután, hogy egy erdő szélén átléptem a magyar–osztrák határt, megérkeztem az Egyesült Államokba, a Maine állambeli Portland kikötőjébe. A budapesti amerikai követ és a katonai misszió ajánlólevelének köszönhetően Párizsban az amerikai konzulátus rögtön kiállította számomra a beutazóvízumot, de időbe telt, míg sikerült helyet kapnom egy Amerikába tartó hajón.
A New York környéki kikötőkben sztrájkoltak a dokkmunkások, ezért a Bordeaux-ból érkező teherhajót, amelyen végül utaztam, Portlandbe irányították. Meleg októberi nap volt. Emlékszem a szürke maine-i sziklákra, amelyek mellett elhaladva a hajó befutott a kikötőbe, a város alacsony házainak rajzára a lapos horizonton, az utcákon járkáló lányok vastag gyapjúkamáslijára (akkoriban a bokán felül érő zokni volt a divat).
Talán ekkor éreztem először, hogy egy nagyon régi földrészre jöttem, amelynek lakói fiatalok – ellentétben Európával, amely geológiailag jobbára fiatal, de lakói régiek.
Hét év múlva felesketett amerikai állampolgár lettem. Amikor Philadelphiában beléptem a Bevándorlási Bíróság Kilencedik utcai épületébe, homályos, párás barlangodúban találtam magam. A folyosókon itt is, ott is elhajigált szemét. A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.