Egy elkerülhető merénylet története

Az utazás előkészítése

Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák és magyar trónörökös még 1913 szeptemberében határozta el, hogy a következő év nyarán megtekinti Boszniában a XV. és a XVI. hadtest hadgyakorlatát, majd hivatalos látogatást is tesz Szarajevóban. A tartomány kormányzója, Potiorek tábornok lelkesen támogatta a trónörökös útját, mert abban bízott, hogy személyes jelenlétével megerősíti az Osztrák–Magyar Monarchia tekintélyét. 1914 márciusában már a bécsi sajtó is hírt adott a tervezett utazásról.

Ugyanakkor egyre több jel mutatott arra, hogy a háromnapos program során a szarajevói látogatás a legkockázatosabb esemény – így például a vezérkar titkosszolgálatának vezetője is feltétlen elhalasztását javasolta. Ferenc Ferdinánd közvetlen környezetében is egyre többen óvták a trónörököst ettől, sőt, felesége, Chotek Zsófia is ellenezte a hivatalos városlátogatást. Ferenc Ferdinánd hosszú hetekig töprengett, de mivel a sajtó már nyilvánosságra hozta a boszniai látogatást, úgy vélte, hogy személyes presztízse szenvedne csorbát, ha elhalasztaná a fővárosi programot.

„Tégy, amit akarsz!” – mondta neki Ferenc József 1914 júniusának elején, amikor egy audiencián arról beszélt az uralkodóval, hogy nem szívesen megy Boszniába. A trónörökös nyugtalanságát Potiorek kormányzó igyekezett eloszlatni, aki folyamatosan biztatta, és magára vállalt minden felelősséget.

A boszniai utazás

A trónörököspár elutazása komor hangulatban kezdődött, szalonkocsijukat műszaki problémák miatt nem használhatták, és amikor a trieszti gyorsvonaton elromlott az elektromos világítás, gyertyát kellett gyújtani. 

„Akárcsak egy kripta” – jegyezte meg Ferenc Ferdinánd. 

1914. június 25-én, az első hivatalos programjuk alkalmával Hercegovina fővárosába, Mostarba látogattak. A jó hangulatú délutánt követően autóval még Szarajevóban is villámlátogatást tettek, ahol néhány üzletben vásároltak. A következő két nap során Ferenc Ferdinánd részt vett a katonai hadgyakorlaton, ezalatt felesége Szarajevóban töltötte az idejét. 1914. június 27-én este egy nagyszabású vacsorán újra szóba került a másnapi hivatalos szarajevói utazás. A trónörökös udvarmestere azt javasolta, hogy töröljék a látogatást, de Potiorek tábornok újra amellett kardoskodott, hogy az egész utazás presztízse veszélybe kerülne ebben az esetben. Ferenc Ferdinánd egyetértett vele. Persze mindenki tudta, hogy mekkora kockázatot rejt a következő nap – nyitott automobilokkal kell végighajtani a szarajevói utcákon, miközben kétoldalt ezrek és ezrek állnak, hogy megtekinthessék a trónörököspárt. Egyértelmű volt, hogy ezt a tömeget nem lehet ellenőrizni, hiszen a néhány tucat detektív nem tudja szavatolni Ferenc Ferdinánd biztonságát. Talán az lett volna a megoldás, ha felrendelik a hadgyakorlatról a katonákat Szarajevóba, így egyfajta katonai kordon zárta volna le az utcákat, csakhogy egy ilyen díszsorfal a hivatalos protokoll szerint nem illette meg a trónörököst. Emellett az az érv is elhangzott, hogy a katonák gyakorlóruhában vannak, és ez nem illő egy parádéhoz.

A végzetes nap

1914. június 28-án maradt tehát az eredeti program – a vasútállomásról a városházára hajtanak, majd egy rövid fogadást követően a szarajevói múzeumhoz mennek, ahol megnyitnak egy kiállítást. Pár óráról volt mindössze szó, hiszen innen már a pályaudvar felé kanyarodtak volna. A leginkább kockázatos percek az Appel rakparton várták a látogatókat, ekkor kellett a bámészkodók között végigmenniük. És valóban, az egyik merénylő ekkor dobott kézigránátot a trónörököspár kocsijára, csakhogy a sofőr észrevette a mozdulatot, félrerántotta a kormányt, így a gránát leperdült a gépkocsiról és a mögöttük jövő automobil mellett robbant fel. A kocsiban ülők közül ketten, míg a bámészkodók közül több mint egytucatnyian sérültek meg. A merénylőt elfogták, de a gyors kihallgatás során nem beszélt a társairól.

A trónörököspár ezt követően a szarajevói városházához hajtott. Az ottani rövid fogadás után újra felmerült, hogy szakítsák meg a hivatalos programot. Ferenc Ferdinánd udvarmestere javasolta, hogy egyből a pályaudvarra menjenek, és többé ne mutatkozzanak az utcákon a tömegben. Potiorek kormányzó azonban úgy vélte, hogy délelőtt magányos merénylőről volt szó, vagyis veszélytelen a további program lebonyolítása. Ferenc Ferdinánd döntött: folytatja a programot, de előtte szeretne ellátogatni a kórházba, hogy megnézze a kézigránátos merénylet sebesültjeit. Ez programváltozást jelentett, hiszen a kórház nem a múzeum irányában feküdt, de erről a tervről elfelejtettek szólni a sofőröknek. Emellett teljesen megdöbbentő volt az is, hogy közben semmilyen lépést nem tettek a biztonsági intézkedések fokozására, még a városban tartózkodó mintegy 250 katonát sem küldték ki a tömegbe. 

Nemsokára Ferenc Ferdinánd feleségével együtt újra beszállt a gépkocsiba, majd Potiorek kormányzó is beült melléjük. Eközben az Appel rakpart és a Ferenc József út kereszteződésénél egy tizennyolc éves, boszniai szerb fiatalember egyre idegesebben várakozott: tudta, hogy nemsokára el fog haladni előtte a trónörököspár automobilja, de nem volt biztos abban, hogy revolverével képes lesz a tovasuhanó járműre célzott lövést leadni. Percekkel később a korábbi tévedés a kezére játszott – a sofőr az eredeti terveknek megfelelően jobbra fordult a múzeum felé az Appel rakpartról, amikor Potiorek előreszólt neki, hogy forduljon vissza a kórház irányába. A sofőr lefékezett és tolatni kezdett. Mindez alig kétlépésnyire a sarkon álló Gavrilo Principtől, aki közvetlen közelről rálőtt Ferenc Ferdinándra és Chotek Zsófiára. A merénylet áldozatait a gépkocsi gyorsan a kormányzói palotához szállította, de életüket már nem tudták megmenteni.