Egy budapesti kert története

Lé­gi fo­tó­kon vagy a Goog­le- tér­ké­pek műhold­ké­pein kel­le­me­sen zöld ker­tet fe­dez­he­tünk fel Bu­da­pest bel­vá­ro­sá­ban, a Do­hány ut­cai zsi­na­gó­ga mel­lett. Kö­ze­lebbről, a Wes­se­lé­nyi ut­ca felőli ár­kád­so­ron ke­resz­tül be­pil­lant­va a szin­te min­den be­bo­rí­tó bo­ros­tyán in­dái kö­zött sí­rok be­ton­ke­re­tei és a sí­rok mel­lé tá­masz­tott kis em­lék­táb­lák lát­sza­nak. A zsi­dó szo­ká­sok is­me­re­tének hiá­nyá­ban ez nem tűnik fur­csá­nak, hi­szen az eu­ró­pai kul­tú­rá­ban meg­szo­kott, hogy a temp­lom­dom­bon van a te­mető. 

A zsi­dó ha­gyo­má­nyok vi­szont el­kü­lö­ní­tik a te­met­ke­zés és a kö­zös­sé­gi imád­ko­zás/ta­nu­lás hely­­szí­nét, ezért a zsi­na­gó­gák mel­lett nin­cse­nek te­metők. Az em­lí­tett hely az egyet­len ki­vé­tel, mely­nek tör­té­ne­te a holokauszt idősza­ká­ba ve­zet vissza: a bo­ros­tyán- és szo­mo­rú­e­per­fák alatt a get­tó­ban el­huny­tak tö­meg­sír­jai van­nak. A meg­fe­lelő kon­tex­tus hiá­nyá­ban ez csak egy me­lan­ko­li­kus han­gu­la­tot árasz­tó, szép sír­kert, a ret­te­net és a bor­za­lom je­len­va­ló­sá­ga nél­kül.

A te­mető tör­té­ne­te hű tük­re a holokauszt ma­gyaror­szá­gi re­cep­ció­já­nak. Az em­lék­művek ki­ala­kí­tá­sa, az éven­te (nem)­ megren­de­zett és (nem) ri­tua­li­zá­ló­dott em­lé­ke­zé­sek min­dent el­árul­nak ar­ról, mi­ként tekint a ma­gyar tár­sa­da­lom az ál­do­za­tok­ra, a tet­te­sek­re, az igaz­ság­szol­gál­ta­tás­ra és a fe­lelőssé­gre. A sír­kert to­tá­lis el­fe­lej­té­se és egy­ben fo­lya­ma­tos ala­kít­ga­tá­sa szeiz­mog­ráf­ként jel­zi a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­vető kul­túr­po­li­ti­kai vál­to­zá­so­kat. Ezek­hez a he­lyi zsi­dó kö­zös­ség is min­den­kor al­kal­maz­ko­dik.