A párizsi békekonferencia, amint az közismert, nem váltotta be azokat az ígéreteket, amelyeket az antanthatalmak 1915 tavaszán Olaszországnak tettek a háborúba való belépés fejében. Ismeretes az is, hogy e körülmény Olaszországszerte elégedetlenséget és elkeseredést váltott ki. Az olasz kormány választási lehetősége látszólag behatárolódott: vagy körömszakadtáig védelmezi az aláírt titkos szerződést – amelyet Wilson elvetett, és az angol–francia fél is szívesen elfelejtett – vagy elfogadja az új ideológiát, amely formálisan az etnikai elvre épült.
Az olasz delegáció eleinte megpróbálta a két elvet egyesíteni, ám nagyon hamar szembesült a győztes hatalmak azon törekvésével, hogy a titkos szerződésekben foglaltakat nemcsak az etnikai elv alkalmazásával kívánják megtoldani, hanem olyan gazdasági és stratégiai szempontokkal is, amelyeknek a velük baráti – s részben még csak alakulóban lévő – államok javát szolgálják.
Mindez kétségkívül nehezítette az olasz szempontok világos megfogalmazását és érvényesítését. Ugyanakkor az Osztrák–Magyar Monarchia szétbomlasztása – amely eredetileg nem szerepelt az olasz háborús célok között – hallatlanul megnövelte az olasz politika lehetséges játékterét. Az olasz kormány igyekezett is
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
