Edmund Veesenmayer

Az egye­te­mi idő­szak kü­lö­nö­sen meg­ha­tá­ro­zó volt a fia­tal Ve­e­sen­ma­y­er éle­té­ben, ugyanis ek­kor ta­lál­ko­zott és is­mer­ke­dett meg Wil­helm Kepp­ler­rel, aki már 1927 óta az NSDAP tag­ja volt, és a pár­ton be­lül el­ső­sor­ban gaz­da­sá­gi, gaz­da­ság­po­li­ti­kai kér­dé­sek­kel fog­lal­ko­zott. Kepp­ler 1933-tól a Reich­stag tag­ja volt, il­let­ve ugyaneb­ben az esz­ten­dő­ben be­lé­pett az SS-be is. Hit­ler ha­ta­lom­ra ju­tá­sa után kar­rier­je tö­ret­le­nül ívelt fel­fe­lé egé­szen 1945-ig. Kepp­ler szá­mos gaz­da­sá­gi, va­la­mint gaz­da­ság­dip­lo­má­ciai felada­tot haj­tott vég­re, mindeze­ket 1942-től már SS-o­ber­grup­pen­füh­re­ri rend­fo­ko­zat­ban. 1938-tól Kepp­ler „kü­lön­le­ges meg­bí­za­tá­sú” ál­lam­tit­kár lett a né­met kül­ügy­mi­nisz­té­rium­ban. A Wil­helmst­ras­sé­ra be­köl­tö­ző