Ebadó – kutyavilág

1886 ta­va­szán a Ti­sza-kor­mány belügy­mi­nisz­te­re az­zal a ké­rés­sel for­dult a tör­vény­ha­tó­sá­gok ve­ze­tői­hez, hogy az egy­re ter­je­dő eb­düh vagy más né­ven ve­szett­ség meg­fé­ke­zé­se ér­de­ké­ben te­gye­nek meg min­dent, s al­kos­sa­nak sza­bály­ren­de­le­tet az eb­tar­tás­ról. 1886. jú­lius 26-án Vas vár­me­gye köz­gyű­lé­sén el is fo­gad­ták az új sza­bá­lyo­zást. A 23 pa­rag­ra­fus­ból ál­ló jog­sza­bály egyút­tal be­ve­zet­te az eb­adót a vár­me­gyé­ben. A ren­de­let in­dok­lá­sá­nál a jár­vány­ügyi feladat fon­tos­sá­ga mel­lett azt hang­sú­lyoz­ták, hogy az adó ré­vén kí­ván­ják kor­lá­toz­ni a ku­tyák szá­mát, így te­remt­ve meg a jo­gi fel­té­telt a nem­kí­vá­na­tos négy­lá­búak kiir­tá­sá­ra. Az adó össze­gét min­den­ne­mű ku­tyá­ra egyaránt egy fo­rint­ban ál­la­pí­tot­ták meg, mert „min­den ku­tya egyaránt ve­szé­lyez­te­ti eset­le­ges meg­dü­höd­te­tés ál­tal a köz­biz­ton­sá­got”.