rubicon

Döblingben

10 perc olvasás

Széchenyi 1848 augusztusának végén testileg-lelkileg összeroppant. 

Az egymást követő katonai és politikai események csakugyan aggasztóak voltak. Jellasics támadása küszöbön állt, és Széchenyi katonailag is, belpolitikailag is gyengének ítélte a magyar ellenállást. Attól rettegett, hogy az egész ország vérbe borul, alkotásai elpusztulnak, a minisztereket meggyilkolják. A végső külső lökést az összeomláshoz a bécsi kormány 1848. augusztus 27-i emlékirata adta. A Széchenyi által szeptember 4-én megismert irat Magyarország önállóságának teljes megszüntetését követelte, mintegy bécsi kormányprogrammá emelte. Nemzete sorsát Széchenyi katasztrofálisnak ítélte, s bűntudata szétrombolta elméjét. 

Jól tudjuk, Széchenyi nemcsak kül­ső szemlélője volt az eseményeknek. Saját kezdeményezésből, majd 1848-ban miniszterként aktívan részt vállalt az ország átalakításából. Éppen ez a nem jelentéktelen szerepe volt az, amely Széchenyi elméjében mintegy egyedüli országalakítóvá, majd országrombolóvá formálódott. Saját szerepét démonizálva, még ellenfelét, Kossuthot is saját teremtményének tekintve, az ország sorsáért teljes mértékben önmagát tette felelőssé. Őrjöngve rohant fel s alá Pest utcáin: nem tudta, mit tegyen, s nem is tudta, mit tesz. Barátai tanácsára szabadságot kért, családja és orvosa javaslatára elhagyta Pestet, hogy Nagycenkre vonuljon vissza pihenni. Útközben állapota rosszabbodott, többször megkísérelte,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.