Divat a két világháború között Magyarországon

A ro­man­ti­kus lel­ke­se­dés­sel üd­vö­zölt el­ső vi­lág­há­bo­rú ad­dig el­kép­zel­he­tet­len ret­te­ne­te fe­ne­kes­tül for­gat­ta fel a 19. szá­zad ki­szá­mít­ha­tó, írat­lan tör­vé­nyek­kel te­li vi­lá­gát, amely – Ste­fan Zweig sza­vai­val – „a biz­ton­ság arany­ko­ra” volt, ami­kor „minden­nek meg­volt a ma­ga meg­ha­tá­ro­zott mér­té­ke és sú­lya”. Ez a ha­tá­ro­zott mér­ték jel­le­mez­te az öl­töz­kö­dést is, ame­lyet az il­lem­hez ha­son­lóan el­ső­sor­ban a csa­lád­ban el­sa­já­tít­ha­tó, írat­lan sza­bá­lyok irá­nyí­tot­tak. Az el­ső vi­lág­há­bo­rú után az if­jú­ság már nem volt haj­lan­dó el­fo­gad­ni a fel­nőt­tek előírá­sait, meg­pró­bál­ta ki­vív­ni a sza­bad­sá­gát, ami rész­ben si­ke­rült is.