A modern demokráciák arra épülnek, hogy a kormányzat az állampolgárok egyetértésére és támogatására alapozva működteti az államot. De mire támaszkodhatott egy középkori uralkodó, hogy alattvalói ne kérdőjelezhessék meg a hatalmát? A kereszténység felvétele előtt például a mitikus őstől származás tudata, utána pedig a dinasztikus szentek kultusza erősíthette az uralkodócsalád hatalmát. A dinasztikus származás és az uralkodói jelvények, köztük a szokásoknak megfelelő szertartás során megkapott korona erősíthette az uralkodó legitimitását. Közép-Európában az államalapító dinasztiák kihalása után, a 14. század folyamán új uralkodócsaládok jelentek meg. Ezek természetszerűleg másféle legitimációs gyakorlatot honosítottak meg. Az új dinasztiák gyakran több országra is kiterjesztették hatalmukat, így lett Magyarországnak több esetben is közös uralkodója Csehországgal vagy Lengyelországgal. Új helyzet adódott, amikor 1439-ben Albert, 1457-ben pedig V. László király is utód nélkül halt meg. Az 1458-ban trónra lépő Mátyás több okból is szembesült azzal, hogy nem felel meg a dinasztikus hatalomgyakorlás késő középkori elvárásainak. Nem uralkodói családból származott és egyik házasságából sem született törvényes utóda. Milyen eszközökkel tudta mégis elfogadtatni hatalmát, hogyan igyekezett pótolni a hiányzó legitimációs eszközöket?
A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
