rubicon

Dévai Bíró Mátyás

A magyar Luther
12 perc olvasás

Cristianus Schesaeusnak, az erdélyi szász humanista költőnek gyönyörű hexameterekben megírt verses krónikája, a Ruinae Pannonicae a hit bajnokaként énekli meg Dévai Bíró Mátyást, aki a magyarok közül elsőnek hirdette a wittenbergi prédikátor tanait, s ezért a nép elnevezte őt „magyar Luthernek”. Élete és munkássága a 16. század első feléhez, vagyis a reformáció helyi reformokként emlegetett korszakához köti Dévait. Valamikor a század elején született az erdélyi Déván, és 1545 első felében távozott a minden élők útján, Debrecenben. 

A kor reformátori szabványéletformája az övé: kezdetben szerzetes volt, aki Budán és Krakkóban képezte magát (1523–24), utá­na, mint sokan mások, a wittenbergi egyetemre ment, ahol kapcsolatba került a reformátori tanokkal és magukkal a reformátorokkal. Az itt töltött idő örökre elkötelezte őt részben Wittenbergnek és hittudósainak, részben a reformáció­nak (később többször is megfordult a városban). Hazatérve őt is üldözték teológiai nézetei miatt, sőt többször is börtönbe került, ezért az­tán folyton menekülnie kellett (itthon is, külföldön is). Rövid ideig Kassán volt lelkész, utána Németországban bolyongott és könyve kiadásán fáradozott. Aztán Miskolcon működött lelkészként, de csak  rövid ideig, mert elűzték onnan. Több főúr is védelmébe vette (Nádasdi Tamás, Perényi Péter, Serédi Gáspár), mígnem a negyvenes évek elejétől az új tanokat szabadabban lehetett hirdetni. Ezt már Drágfi Gáspár védelme alatt tette, s valósággal belevetette magát a hazai teológiai disputákba. Sokan biztosra veszik, hogy a Partium reformációját elindító Váradi tételek pontjait ő írta meg 1544-ben. Azt is mondják, hogy ekkortájt debreceni lelkész is volt, de nem sokáig, mert 1545 elején eltávozott az élők sorából. Lexikális adatok ezek, némileg

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.