A forradalom leverése utáni kegyetlen repressziós hullám kiterjedt azokra a kommunista politikusokra, vezető értelmiségiekre is, akik az 1953 utáni „új szakasz” politikájának megvalósítói voltak, és az 1956-os eseményekben döntő szerepet játszottak. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezett összeesküvés teóriája, amelyért az akkori bizalmas büntető törvénykönyv szerint a bíróságok halálbüntetést is kiszabhattak, 1957 elejétől – a kiemelt politikai perek előtt fél évvel, a Nagy Imre és társai-per előtt másfél évvel – állt a végrehajtó szervek rendelkezésére.
Az íróperek helyeAz írók, némileg eltúlozva az eseményekben játszott valós szerepüket, mind az ’56-os események alatt, mind az ellenállás időszakában büszkék voltak arra, hogy ők készítették elő a forradalmat. Valójában azt tették, ami a feladatuk volt: szavakba öntötték a diktatúrával elégedetlen tömegek elkeseredettségét, érzéseit, vágyait. S ez a forradalom után bőven elegendő volt ahhoz, hogy a győztesek megbosszulják a rajtuk esett sérelmeket. A
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.