Deportálás, Gulag, éhínségek

Egy nagy ame­ri­kai szov­je­to­ló­gus, Jer­ry Ho­ugh a kö­zel­múlt­ban azt a meg­jegy­zést tet­te, hogy Bo­risz Jel­cin el­ső el­nö­ki idő­sza­ka, vagyis négy év alatt Oroszor­szág­ban más­fél mil­lió­val töb­ben hal­tak meg, mint ko­ráb­ban. Sok­kal töb­ben – tet­te hoz­zá pro­vo­ka­tív mó­don –, mint a sztá­li­ni nagy ter­ror ide­jén, 1937–38-ban, amely­nek „csak” 700000 ál­do­za­ta volt két év alatt. E ké­tes íz­lé­sű pro­vo­ká­ció­val Jer­ry Ho­ugh mégis tény­le­ges prob­lé­má­ra hív­ta fel a fi­gyel­met: ho­gyan ké­szít­sük el egy po­li­ti­kai rend­szer ál­do­za­tai­nak lis­táit? Köz­vet­len vagy köz­ve­tett mó­don mi­lyen ha­lál­ese­te­ket ír­ha­tunk a szám­lá­já­ra? Le­het­sé­ges-e át­fo­gó mér­le­get ké­szí­te­ni? Van-e ér­tel­me?

E kér­dé­se­ket ala­po­san meg­vi­tat­ták A kom­mu­niz­mus fe­ke­te köny­vé­nek meg­je­le­né­se al­kal­má­ból. Sté­pha­ne Co­ur­to­is-­val szem­ben, aki be­ve­ze­tő­jé­ben