Deák Ferenc 1861-es országgyűlési szereplése és előzményei

1861 Deák élet­pá­lyá­já­nak egyik csúcs­pont­ja. Az ő felira­ti kon­cep­ció­ja győ­zött a több­ség­ben lé­vő ha­tá­ro­za­tiak­kal szem­ben. Ta­lán egyet­len Deák-szö­ve­get sem idéz­nek annyi­szor, mint e felirat­ból a nem­zet­nek az al­kot­má­nyá­hoz va­ló tör­vé­nyes ra­gasz­ko­dá­sát és helyt­ál­lá­sát ki­fe­je­ző zá­ró­so­ro­kat. Még Kos­suth is úgy nyi­lat­ko­zott, hogy „Deák, mint a tör­vé­nyes­ség em­be­re, a nem­zet jo­gait tör­vé­nyes té­ren fér­fia­san meg­véd­te”. S va­ló­ban, úgy tű­nik, Deák ek­kor a tör­vé­nyes té­ren küzd­ve nagy ha­tá­ro­zott­ság­gal, osz­tat­lan tá­mo­ga­tott­ság­gal, és oly nagy ha­tás­sal fe­jez­te ki a nem­zet ál­lás­pont­ját, hogy az­zal megala­poz­ta ve­zér­sé­gét a kö­vet­ke­ző évek­re. Azt a te­kin­té­lyén ala­pu­ló ve­zér­sé­get, amely­re nem vá­gyott, ám en­nek le­gi­ti­má­ló, mo­rá­li­san iga­zo­ló ere­je nél­kül a kiegye­zés biz­to­san nem jö­he­tett vol­na lét­re.