rubicon

Dávid és Góliát

A középkori Magyar Királyság és a Nagy Mongol Birodalom a 13. században
14 perc olvasás

A tatárjárásról lehet úgy írni, hogy a „tatárok” csupán statiszták a magyarok „drámájában” – meg is tették ezt már korábban sokan. Meggyőződésem szerint azonban így aligha lehet megérteni a történteket, hiszen a tatárjárásnak nevezett eseménysor valójában nem akkor vette kezdetét, amikor 1241 márciusában a „tatárok” eljutottak Magyarországra. Történetünk szálai időben és térben egy­aránt messzebbre, Ázsia távoli földjére nyúlnak vissza.

A 13. század elején egy nagyra hivatott, új birodalom született a sztyeppe keleti végén. „Imigyen a nemez falú jurták népeit leigázván, a tigris-évében [1206] összegyűltek az Onon folyó forrásánál, kitűzték a kilenclábú jakfarkas zászlót, és Dzsingisz kánt a [nagy]kán címmel felruházták.”  Mindössze ennyi áll a Nagy Mongol Birodalom megalapításáról a korai mongol történelem legrészletesebb írásos emlékében,  A mongolok titkos története című műben. 

A Góliát „születése”

Az ekkor negyvenes éveiben járó új kán eredeti neve Temüdzsin volt, s a mongolok bordzsigin törzséhez tartozó régi uralkodócsalád sarjaként született. Apja korai elvesztése miatt viszontagságos ifjúsága során számos kemény megpróbáltatást kellett kiállnia, mire szert tudott tenni az őt származása szerint megillető rangra és vagyonra. Az ifjú azonban rátermettsége, páratlan szerencséje és erős szövetségesei segítségével előbb saját törzse, a bordzsiginek vezetését, majd 1190 körül az uralkodócsalád idősebb tagjainak beleegyezésével az összes mongolok kánja címet és a

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta