Texas végtelen legelőin a 19. század közepére rendkívül elszaporodtak a szarvasmarhák, amelyeknek őseit még a spanyol hódítók hozták át Európából. Mintegy 5-6 millió marha legelészett békésen, senkitől sem háborgatva. A legelőkön semmibe sem került az állatok felnevelése, így egy borjút 3-4 dollárért vesztegettek, míg északon ennek a tízszeresét is megadták volna érte. A kérdés az volt, hogyan juttassák oda az állatokat?
Először 1866-ban tereltek fel több nagyobb csordát a Sedalia- vagy Shawnee-ösvényen, az Indián Territóriumon (a mai Oklahomán) át Missouriba. Az ezermérföldes útvonalon azonban igen sok veszteség érte a gazdákat, egyes farmerek pedig a marhavész terjesztésére hivatkozva nem akarták átengedni területükön a texasiakat. Egy illinoisi üzletember, Joseph G. McCoy gyorsan felismerte a marhakereskedelemben rejlő lehetőséget, és hatalmas karámot építtetett ki egy álmos kansa-si kisvárosban, Abilene-ben, ahonnan már vasúton lehetett továbbszállítani az állatokat Chicagóba.
Abilene-ben elképesztő méretű karámokat kellett építeni: 1870-ben állítólag 700 000 marhát tereltek ide Texasból. Ahogy a vasútvonal haladt tovább nyugat felé, új „marhavárosok” virágoztak fel: Wichita, Caldwell, Ellsworth és Dodge City. Ez utóbbi városba az úgynevezett „nyugati ösvényen” lehetett eljutni.
Két texasi kereskedő, Charles Goodnight és Oliver Loving úgy döntött, hogy az egész Indián Territóriumot megkerülve, Új-Mexikón át fogják felhajtani állataikat Coloradóba. Vállalkozásuk rendkívül sikeresnek bizonyult: az aranyásó városok bányászai és az elszigetelt erődök katonái minden pénzt megadtak a régóta nélkülözött marhahúsért. A róluk elnevezett ösvény, a Goodnight–Loving-ösvény egyre északabbra nyúlt, s egyes vállalkozók egészen Kanadáig eljutottak csordáikkal. A marhakereskedelem hatalmas hasznot hozott a nagyvállalkozóknak, akiket csak „csorda bárók” (cattle barons) néven emlegettek. Alexander Hamilton Swan például skót bankárok támogatásával olyan részvénytársaságot hozott létre, amely 120 000 marha felett rendelkezett.
A milliókat érő csordákat azok a lovas, fegyveres férfiak hajtották észak felé, akiket világszerte cowboyok („tehenészfiúk”) néven emlegetnek. Egyharmaduk fekete bőrű vagy mexikói volt, amiről a westernfilmek rendezői szívesen megfeledkeznek. Többségük tinédzserkorától rendkívül kemény munkát végzett – igen csekély fizetésért. Munkájuk tavasszal kezdődött Texasban: lovon be kellett járniuk a hatalmas, elkerítetlen legelőket, hogy begyűjtsék a gazdák marháit. Az állatokat a szőrükbe égetett jelekről ismerték fel. Rengeteg újonnan
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.