Cor­vin-lánc – Cor­vin-ko­szo­rú – Cor­vin-dísz­jelvény

Gróf Klebersberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter javaslatára a kormányzó 1930. október 11-én alapította „a magyar tudomány, irodalom és művészet terén, valamint a ma­gyar művelődés fellendítése körül szerzett kimagasló érdemek látható elismeréséül”. A korabeli nem hivatalos iratokban szereplő, illetve a kitüntetettek által is használt Corvin-rend helyett a nehézkes, felsorolást tartalmazó, teljes és hivatalos megnevezéssel gondosan kerülni kívánták a rendalapítás látszatát. Ez a kitüntetéscsoport tulajdonképpen a monarchiabeli Pro Litteris et Artibus Osztrák– Magyar Díszjelvényt pótló megbecsülési forma. A kitüntetésnek három fokozata volt, és csak meghatározott számban lehetett adományozni. Az első fokozatnak számító Corvin-láncnak 12, a második fokozat Corvin-koszorúnak 60, míg  a külföldiek részére alapított Corvin-díszjelvénynek 12 tulajdonosa lehetett ugyanazon időben. Első alkalommal – a vallás- és közoktatási miniszter javaslata alapján – a kormányzó döntött a kitüntetettek személyéről. Ezután a lánc- és koszorútulajdonosok zárt testületet képeztek, amely véleményezte a további jelölteket. A kitüntetettek nevét belevésték a jelvények hátlapjába. A tulajdonos elhalálozása esetén a jelvényt vissza kellett szolgáltatni, és azt másnak adományozták. Így megállapítható, hogy eredetileg kié vagy kiké volt az adott darab.

1940 októberében Erdély egy részének felszabadítása és Mátyás király születésének 500. évfordulója tiszteletére a Corvin-láncok számát 15-re, a