rubicon

Cnaeus Pompeius Magnus

11 perc olvasás

Jó másfél száz évvel halála után a hálás rómaiak még mindig csodálattal telve emlegetették Pompeius hódításait: „Tetteinek ragyogása nemcsak Nagy Sándoréval egyenértékű, hanem csaknem Herculesével és Liber atyáéval” – írta róla az idősebb Plinius. És valóban: Pompeius nem véletlenül viselte a „Nagy” (Magnus) melléknevet, hanem tudatosan emlékeztette a rómaiakat arra, hogy személyében az újjászületett Nagy Sándort tisztelhetik. Plutarkhosz életrajza szerint egyenesen rájátszott a görög hódítóval való külső hasonlatosságra: „Haját hátrafésülve viselte, különös formájú szemének sóvárgó tekintete bizonyos (inkább látszólagos, mint valóságos) hasonlóságot árult el Alexandrosz király képmásaival.“ Bár kritikusai szerint többnyire más tehetséges hadvezérek babérjait aratta le, kétségkívül ő volt az első, aki mindhárom kontinensen (Európa, Ázsia, Afrika) aratott látványos győzelmei után tarthatott diadalmenetet, ráadásul Nagy Sándor díszköpenyében.

Pompeius Kr. e. 106. szeptember 29-én született a közép-itáliai Picenumban, tehetős patriciuscsaládban. Apja, Cnaeus Pompeius Strabo (consul Kr. e. 89) korának nevezetes hadvezére volt, akit kegyetlensége miatt általános ellenszenv

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval 3 cikket olvashat a Rubicon Online-on.