Civitas Fortissima. A legbátrabb város

A hu­sza­dik szá­za­di ma­gyar tör­té­ne­lem sors­for­dí­tó­ja az a rö­vid esz­ten­dő (1918 ok­tó­be­re és 1919 vé­ge kö­zött), amely alatt há­rom ra­di­ká­lis rend­szer­vál­tás ját­szó­dott le Ma­gyaror­szá­gon, mi­köz­ben az or­szág el­ve­szí­tet­te te­rü­le­té­nek két­har­ma­dát. 1918 őszén még cse­kély re­gu­lá­ris erő is ké­pes lett vol­na meg­vé­de­ni a ha­tá­ro­kat, a ma­gyar ka­to­na­ság mégis megalá­zó mó­don vissza­vo­nult az an­tant ál­tal ki­je­lölt újabb és újabb vo­na­lak mö­gé. Ká­ro­lyi Mi­há­lyék csak 1919 ja­nuár­já­ban kezd­ték felis­mer­ni po­li­ti­ká­juk tra­gi­kus kö­vet­kez­mé­nyét, és lát­tak hoz­zá egy ütő­ké­pes had­erő felál­lí­tá­sá­hoz. Ak­kor­ra azon­ban a cseh­szlo­vá­kok már elér­ték a tör­té­nel­mi Nóg­rád vár­me­gye észa­ki ré­szét. Ja­nuár 3-án be­vo­nul­tak Lo­sonc­ra, egy hét­re rá pe­dig meg­száll­ták a szom­szé­dos Hont vár­me­gye szék­he­lyét, Ipoly­sá­got. Ba­las­sa­gyar­mat volt a kö­vet­ke­ző ál­lo­más, ám e he­lyütt a vá­ro­si la­kos­ság nem várt el­lenál­lá­sá­val ta­lál­koz­tak a meg­szál­lók.